A testből kilökődő félig megemésztett, rummal elkevert hányásod vagyok, tégy le a földre. Utána szájtörlést illik végezni, és vízzel felejteni. Kellemetlen vagyok, és büdös.  Na ha mindez nem is, de e két utóbbi megállapítás illik valamennyi emberre néha!

Ma egy kórista lány, pontosabban néni, kért elnézést a múltkori heves kitöréséért. Meglepődtem, és jól is esett, hogy emlékezett rá, hogy leszólt egy ártatlan mondatomért, mintha Istent káromoltam volna, úgy leteremtett. Néztem is, de betudtam annak, hogy egyszerűen nem csípi a fejemet.

Szóval nagyon finom emberek ezek a kórustagok, egy rossz szó, egy megrovásnak helye nincs. Mindenki finoman célozgat arra, hogy hogyan kéne énekelni. Ma többször rontottam, kottát nem tudván olvasni, és félfülessel is hátrányban vagyok, ráadásul a tenorban voltam egyedül, szóval szopránt énekeltem, mikor tenort kellett volna. Puff.

A fülembe pont az szállt bele, ahogy ők énekeltek, így hiába hallgattam a padtársamat a túloldalon, önkéntelenül váltottam. Ciki volt! Miattam többször kellett újraénekelni elejétől a végéig. Ilyenben még nem volt részem, mert azért arra mindig figyeltem, hogy jól sikerüljön, hát ezúttal nem jött össze. Egyedül voltam, és hátjó figyelmetlen is vagyok. SAJNOS. Ezen nincs mit szépíteni.

Az alábbi bejegyzést élesítve ugrott be, hogy én ezzel nem vagyok megelégedve. Újra kéne írni, de aztán eszeme jutott, hogy az írok nagy része így van a munkájával, tehát akkor én egy író vagyok? Igen író, nem a tejtermék, hanem egy lélegző, dolgokat megfigyelő, elemző leíró bácsi. Váó

De akkor zenész is vagyok, mert a cigány a Dóm téren azt mondta, h ő is zenész. Tehát zenész is vagyok. Fasza

Többen lenyúlták a képeimet profilképnek, akkor most fotós is vagyok?

Őszi melankóliába öltözött egoizmusom kivillantja vadító fehér mosolyát, bókot hajít egy elsétáló fiatal hölgynek, és most lefekszik aludni.

Asztalhoz tántorog, megkapaszkodva jó erősen a szélébe, erős asztal volt, nehéz tölgyfadeszkákból, a fehér áttetsző butykosból tölt magának egy feles pohárba, majd szájához emelve meghúzza az üveget. Jó erősen falhoz vágva az szilánkosra törik, az ember pedig elénekli bánatát...meghagyva másnapi józanítónak a felest :)