Írni vagy nem írni?

Hogy miért írok ki annyi mindent? Mert jó!
Ha vicces emlékekről van szó akkor azért, hogy legyen mit újra elolvasni, emlegetni, újraélni az elmúltat.
Ha trauma ér? Akkor a gyógyulás segítője maga a billentyűzet. Az írás tesz minket igen emberivé,
egyénivé, hisz amit én most leírok más nem tudja leírni, mert utánozhatatlanok vagyunk.
Mikor kiírtam a fájdalmamat, akkor valahogy magával ragadott a toll, és csak húzta-vonta a kezemet addig a pontig,
amíg el nem fogyott az írnivaló. Mert egyszer elfogy, és téma kell! Keresni kell, s újra írni fogsz.

Gy. barátom, mikor látta mennyire szenvedek kezembe nyomott egy régi határidő naplót, egy tollat, s azt mondta, hogy
egészen megváltoztam akkor, mikor írtam. Belemerülten kizártam mindent és mindenkit.
Azt is mondta hogy jó volt nézni, hogy változott meg a viselkedésem, a lelkem, egy-egy ilyen írás után.
Mit gondolsz miként?
Szabadabb lett, felszabadult, olyan felemelő érzés lett rajtam úrrá, amit nem adhat meg semmilyen szgépes játék sem.
Csak ajánlani tudom mindnekinek, hogy írjon, kézzel-lábbal sokat-sokat-sokat!!!!!

Nem is tudom mi lesz azokkal a fiatal amerikaiakkal, akiknek már csak a gépírást tanítják meg, a kézzel folyóírást már nem...
Elvesztik egyéniségüket, buták lesznek, és irányíthatóak. Ha nincs áram, akkor nekik már nem lesz menedékük az írás világa.