Megszelídítem- megbánom

Meggyújtom-eloltom meggyújtom eloltom

Megoltalmazom elragadom

Elragadtatom magam, magam adom

Egy hete a szakítás után. Hiányzik. Tudom, hogy rossz volt, hogy elrontottuk, mind a ketten, de akkor is. Hiányzik.

Mindenki el van a saját életével, s rájöttem, hogy én nagyon de nagyon a saját életem körül forogtam. Egyedül vagyok mint a kisujjam.

A raklapokkal dolgoztam, azokon, amelyeken elesett, és sírt is. Úgy dolgoztam a fával, ahogy az apuja szokta, így elég nehéz felejteni. De csinálni kell, mert nem maradhat ítélet napig minden úgy ahogy volt.

Menekülök a munkába, de ezzel is ugyanazt érem el: elkülönülök az emberektől.

Rossz érzéssel dolgozom, csak az ének segít, és a vers.

Elmentek a barátaim, akik meg itt maradtak, már rég a barátnőjükkel foglalkoznak. Szar ez így. de mondom, megint és megint csak magam körül forgok.

Jó, hogy van internet, mert tudok beszélgetni másokkal, anélkül hogy kimozdulnék itthonról. Új barátságokat kell kössek, kapcsolatokat, emberekkel kell beszélgessek, ismerkedjek, mert hiányoznak az arcok. Szép itthon és jó is, de ez kevés.

Ő is ezt érezhette, ezért ment tovább, megbánás fog át teljesen.

Dolgozni, élni, kapcsolódni másokhoz, ezt kell csinálni.

Megbocsájtani, jobban csinálni, nem hibázni, rá vigyázni. KELL

Emberek vagyunk, én is hibáztam, ő is hibázott, mindketten sarasak voltunk.

Kilépni az egómból, rálépni az új utakra, melyek beteljesíteneik, felhasználva a telentumokat, jól érezni magamat, másokat, boldogítani. Ezt KELL!