Újfennt voltunk színházba, és igencsak hanyagollak kedves naplóm!

Naplegenda

Kábé kéthete voltunk a koli jóvoltából egy újabb táncos előadáson: a Naplegenda című fergeteges műsort láttuk. Nagyon jó jelenetekel a Dürer utcai Experidance színházban.

Erről részletesen esetleg később.

A héten vettem egy Dorkával közös fényképezőgépet, egész jó árért. Hétfőn kapom hozzá az SD kártyát. Bebarangoltam az egész várost, mire eljutottam az eladóhoz. Őrület mondta antoine.

Mégis kinek az élete?

Aztán az ebédlőben Katona tanár úr ajánlott fel újabb jegyeket jótékony célra. Rudolf Péteres előadás Nagy-Kálózy Eszterrel a Centrál Színházban. Nagyon tetszett a színészi játék, de maga a mű bennem ellenérzést váltott ki. Szomorú sors tárult szemünk elé. Egy lebénult ember küzdelmét a halálhoz való jogért. Nem volt vidám történet, ha mosolyogtam is a poénokon, keserű viccek voltak ezek. Egy ember szájából, aki meg akart halni. Dorka a végén elsírta magát. Nekem se lett jókedvem. A jövőben olyan előadásokra fogunk járni, ahol viccesek lesznek a színészek.

Ha számvetést kellene tennem, akkor azt mondanám, hogy ami legjobban tetszett az a Naplegenda volt. Tartalmilag többet mondó volt ez a dráma, de azt hiszem a mai embereknek vidámságra van szükségük. Felfogtuk az üzenetét a műnek, de köszönöm nem.