Kossuth Lajos Hírlapírói tevékenysége

„Vegyenek el mindent - mondta Kossuth - csak szabad sajtót adjanak, s nemzetem szabadsága, boldogsága felett kétségbe nem esem. Vagy nyomtatási szabadság, vagy a szabadság elnyomása. Itt középút nincs, én a sajtó szabadságára voksolok.”

„Az Országgyűlési Tudósításokkal Kossuth megpezsdítette a szunnyadó országot. A Pesti Hírlappal megrengeti – hogy majd a Kossuth Hírlapjával 1848-ban fegyverbe szólítsa.”

A Kezdetek: Országgyűlési Tudósítások (1832-1836)- a levélújság

„…Név, ismeret és pártfogás nélkül jöttem Pozsonyba… nem hozva semmi egyebet magammal, mint tiszta honszeretetet, erős akaratot s meleg érzetet a tennivalók szüksége felől. Így nyújtottam ki reszkető kezemet egy kis gyenge pislogó mécset gyújtani, melly a távolság titkainak homályán keresztül egy-két jóbarátimnak egy-két szikra világot nyújtana. De annyi nemes barátságra, annyi gyámolító szívességre, annyi kegyes bizalomra találtam váratlanul, hogy a pislogó mécs egy kis szövetnekké változék…”

1833 Januárjában Kossuth Pozsonyba érkezett, és újságot írt. Veszedelmes embernek tartották őt Bécsben, így nem kapott újság nyomtatására engedélyt. Sátoraljaújhelyi megyegyűléseken megigézte hallgatóságát, izzottak beszédei. Ismerte a francia forradalom újságíróit, modora hangvétele innen eredt.

A diétára való érkezéskor tervbe vette, hogy tudósítani akarja az országgyűlés üléseiről az országot. Megindította kéziratos újságját, munkát adott 30-40 jurátusnak, akik jegyzetelt iratait 30-40 példányban másolták. Napi híreket adott az ország nemeseinek arról, mi is történik ott fenn Pozsonyban. Pártokat és eszméket világosított meg, megjelentek a reformisták és a konzervatívok.

Az Országyűlési Tudósítások hiteles, és gyorsan tájékoztat. Egy hiányt tölt be ez az újság. Kossuth a tudósító, a szerkesztő és a korrektor is egy személyben. Kéziratos hírlapja 3 naponta jár, de eljut mindenkihez, aki igényli a friss hírt. Összesen 345. száma jelent meg ezeknek az újságleveleknek.

Kossuth saját szavai szerint, maga jegyzetelt az országgyűlési üléseken:

„A kimagasló szónoki szépségeken, a jellemző mondatokon és sarkalatos adatokon kívül jóformán csak a vezérszókat jegyeztem fel, melyek az okoskodás fonalát kiczövekelik, jegyzeteim amolyan

csontváz voltak, melyre testet rakni az emlékezőtehetség feladata volt...”

Az újság szétküldése előtt még rövid áttekintésekben foglalta össze a legfrissebb eseményeket, ezekkel a 30-40 soros kis cikkekkel kísérletezve ki későbbi vezércikkeinek hangvételét, jellegét.

1833 nyarán Kossuth Bécsben megvett egy kősajtót, a hatóságok azonban ezt lefoglalták.. Maradt tehát a kéziratos újságlevél forma. Az országgyűlési végeztével megindította a Törvényhatósági Tudósításokkal.

Egy évig: 1836 és 1837 között írja ezeket a magánleveleket, de ellenzéki voltuk miatt felségsértés vádjával eltávolították és 3 éves börtönbüntetést kapott.

Kossuth börtönévei alatt tanul, majd kiszabadulása után, a Pesti Hírlap főszerkesztőségi állásába került.

A Pesti Hírlap (1841-1844)

Eleinte nem igen hitte, hogy írni engedik. De 1840 tavasza óta megenyhült a hangulat. A cenzúrát átszervezték. A lapok élénkülni kezdtek. Minden írásában van egy-egy mellbeütő, felejthetetlen mondat. Vezércikkei sodró lendületükkel ragadják magukkal az olvasót. Váratlan bekezdésekkel, emlékezetben rögzülő zárással.

A megváltozott viszonyok tették lehetővé, hogy Kossuth Lajos immár valóságos lapszerkesztőként lépjen fel - és Kossuth működése alakította át, tette igazán korszerűvé a magyar politikai sajtót. Pedig keze bizonyos fokig meg volt kötve, ugyanis egy lap minden fontos adatát (formátum, a megjelenés sűrűsége, a tartalom jellege és a rovatbeosztás) a sajtóengedély rögzítette, ami pedig még a Sürgöny számára készült. Landerer, az udvar bizalmasának,sőt titkos ügynökének számító nyomdász Kossuthot kérte fel a Pesti Hírlap szerkesztőjének 1841. január 2-től - s ebben a játszmában benne voltak a börtönből néhány hónappal korábban szabadult, népszerű ellenzéki vezér és lapszerkesztő energiái levezetésének, szemmel tartásának, ugyanakkor tehetsége gazdasági kamatoztatásának igencsak ellentmondó szempontjai. Kossuth mindezen korlátok között valósította meg a magyar sajtóban az első tudatos politikai lapszerkesztést, és teremtette meg a lap élén álló, állást foglaló vezércikk műfaját (ő maga 216-ot írt). Megyei levelező hálózatot szervezett meg és látott el instrukciókkal. Szorosan kézben tartotta lapja minden részét és vonatkozását, s ugrásra készen figyelt: minden, akárcsak áttételes támadásra is azonnal nyilvánosan válaszolt.

A Pesti Hírlapban a komoly, agitatív, szenvedélyes hangú vezércikken és a megyei tudósításokon volt a hangsúly; a külföldi napló rovat a többi lapéhoz hasonlított; a fővárosi

tárcalevelek szerzőik miatt lettek népszerűek; s egyedül az „értekező”, a korábbi tárcarovat

volt az, mely ebben a lapban elsorvadt, illetve politikai rovattá alakult át. Belpolitikai, társadalmi téren sosem látott mértékben tette nyilvánossá az ügyeket, ezzel maga körül felhevítve a kedélyeket.

Kossuth szinte hihetetlen munkabírással dolgozott; különösen a szerkesztés első évében, 1841-ben kizárólag szerkesztői és újságírói munkájának élt, a terjedelmes vezércikkek és az igen sok szerkesztői jegyzet megírása kötötte le minden energiáját.

A Pesti Hírlap gyorsan hódított az olvasóközönség körében, Pesten és vidéken egyaránt. 60

előfizetővel indult meg, de első 17 száma úgy elfogyott, hogy újra kellett nyomni. Négy év

múlva, 1844 elején pedig közel 5200 előfizetője volt már.

Kossuth túl nagy befolyásra tett szert a Hírlap írásakor, politikai hangadó szerepét töltötte be.

A kormány Landerer közbelépésével elbocsájtotta Kossuth-ot a Pesti Hírlap szerkesztésétől, és a centralistáknak (Szalay Lászlónak) adta át, a példányszám visszaesett. A Pesti Hírlap kikristályosította a magyar politikai életet, ellenében formálódott ki a konzervatív Világ.

1844-ben Kossuth Lajos szemtanúja volt annak a jelenetnek, amikor Atzél Pál konzervatív szemléletű képviselő a Kékgolyó vendéglőben nagy társaság előtt szidalmazta az ellenzéki újságírókat. Kossuth lévén, hogy maga is újságíró volt, nem látott más megoldást, mint hogy az újságírók becsületének védelmében párbajra hívja ki Atzél Pált. Az ellenfelek - segédeikkel egyetemben - a kitűzött időpontban meg is jelentek a megadott helyen, de Atzél Pál ahelyett, hogy a párbajhoz megfelelő fegyvert választott volna, bocsánatot kért Kossuthtól, s rajta keresztül az ellenzéki újságíróktól, mondván, hogy a rágalmazás idején "borközi állapotban" volt. A párbaj ezáltal elmaradt.

Hetilap (1845-1847)

A Hetilap tervei még 1842 végére visszanyúltak, midőn Kossuth mint iparegyesületi aligazgató foglalta írásba, hogy a kézműveseknek szükségük van egy ilyen ismeretterjesztő orgánumra, az ipari, szakmai újítások figyelemmel kísérése érdekében. 1844. július 10-én meg is született a határozat, hogy a lapot engedélyezik, ha szorosan témaköréhez tartja magát és az Iparegyesület megbízható szerkesztőt talál. Vállas Antalt szerkesztő megkapta az engedélyt, persze továbbra is azzal a feltétellel, hogy lapja csak gazdasági, szakmai ismeretterjesztő kérdésekkel foglalkozhat.

A Hetilap első száma 1845. április 1-én látott napvilágot, Kossuth bevezető szavaival, amelyek ismét azt hangsúlyozták, bár kissé szélesebb körvonalakat húzva, hogy a lap az egzakt tudományokat kívánja terjeszteni, egyben tájékoztatni szeretné a közvéleményt a nemzetgazdaságtan kérdéseiről, megvilágítani a mezőgazdaság, az ipar, a kereskedelem, a közlekedés és a vámügy kérdéseit. Eleinte kéthasábos formában jelent meg, hetente kétszer. Tartalma kezdetben megfelelt a kiszabott célkitűzéseknek: szakmai ismeretterjesztő cikkek követték benne egymást a vastárgyak acélozásáról, német forrás nyomán, egy „gőz serfőző-készület”-ről, rajzok kíséretében, a cukorrépa és dohány termesztéséről, a burgonyalisztről, a vasutakról, gőzhajózásról, vasgyárakról, valamint kisebb híradások a villámhárítókról, a posztók fekete színéről, Valero gyáráról. Közölt „iparstatisztikai” leírást Eperjesről, Rozsnyó vidékéről, Dunaföldvárról, Brassóról, persze a helyi üzemek ismertetésével, de kiterjedt figyelme a világ nevezetesebb borvidékeire, az angol pamutiparra, Ausztria kereskedelmére, vagy éppen a csehországi ipariskolákra is.

A cenzúra biztosra vette, hogy ettől a gazdasági szaklaptól sikerül minden politikát távol tartania. Kossuth a lapot azonban saját kezébe vette és alkalmassá tette politikai jellegű irományok leadására.

Kossuth Hírlapja (1848) – „A kormányon belüli ellenzék lapja”

1848. július elsején kinyomtatják a Kossuth Hírlapját. Megjelenés, hétfő kivételével, naponta. Négy nagy lapoldal. Ötezer példány

Egyedül Kossuth tudott magának önálló, új orgánumot teremteni, méghozzá olyat, amely azonnal az élre ugrott. A kormány tagja volt, pénzügyminiszter. De véleménye a többiekétől nem egy ponton és növekvő mértékben eltért, és ez kifejezésre jutott lapjában is, amelyet így a kormányon belüli ellenzék lapjának nevezhetünk.

Kossuth Hírlapjának volt a legnagyobb munkatársi gárdája, mintegy 50-60 fős. Külföldi tudósítókat fizetett, kereskedelmi híreket közölt, a jól értesültség jegyében rendelte a külföldi lapokat, a Követségektől pedig a be nem hozott híreket szerezte be. A külföldi tudósítások rovata gazdagságával és terjedelmével szintén kiemelkedett a kortárs újságokéi közül.

Az újság felépítése:

Vezércikkeket ő maga írta. Utána tárca, országgyűlési tudósítások, Fővárosi újdonságok, rovat következett. Belföldi hírek, külföldi hírek, haditudósítások, levelezők beszámolói. Az utolsó oldal hirdetéseket közölt.

A Kossuth Hírlapja 1848. július 1-től december 31-ig összesen 157 szám látott belőle napvilágot. A korabeli újságok közül egyik sem tudta azt a széleskörű tájékoztatást nyújtani, amit a Hírlap elért. Első helyen állt olvasottság és előfizetés terén is.

Szeptember 14-i számának vezércikke tudatta, hogy miután Kossuth nem miniszter többé, kezét és tollát a korábbi kötöttségektől szabadnak tekinti; a Hírlap ettől kezdve a szabadságharcra mozgósító szócső lett. Ekkoriban volt sikere csúcsán, az év végén több mint 5000 példányban nyomták naponta.