Most jöttem ki a könyvtárból, és a ~néni kikérdezett miért olvasok, hogyan, és kinek? Magamnak. Kevesen vannak akik ímígyen tesznek, de nekem a regény az szórakozás. Éppen most olvastam ki a Háború és Békét-a vége már nem tetszett. Tolsztoj elkezdett okoskodni, magyarázgatni mi miért történik a történelemben. Annyit fontos megjegyezni, hogy a nép, a központi személyek, a korszellem mind hatással van a hatalomra, ugyanúgy, mint a nagy emberek.

Kultúrtöri órán 4-est japtam a múltkori kultúrtörténet fogalma dolgozatra. Összetalálkoztam Morrisonnal, akit Nyíregyházáról ismerek (lásd egy korábbi írás). Úgyhogy eléggé megvagyok lepődve. Tegnap Dorkával elmentünk sétálni az Egérút irányába.

Ma este lehet hogy Gödrös táncház lesz, még nemtom. Van kimenőm, de megkéne foltozni a bringát. Ma délelőtt honfogin kikaptam 5ször, ezt még be akarom hozni. Meg még olvsani akarok Németh Lászlót, Tom Sawyert, Kaffka Margitot. Vannak terveim. Az olvasással csak egy baj van: nem lehet leállni vele.

Tegnap Dorkával elmentünk sétálni, ami miatt este kikaptam, hogy megzavarom a terveiben. Úgyhogy a közeljövőben ilyet megpróbálok nem tenni. Bár én nem tartom jogosnak a kifakadását, és inkább betudom annak, hogy fáradt volt, emiatt tört rá a hiszti. Megijesztett az egész jelenet, és már a szakítás jelenetét vártam hogy bekövetkezik, de aztán mégsem. Sok mindent a fejemre írt, és voltak benne igaz dolgok is, pl:  a halogatásaim, a most azonnal csináljuk etc.

Nem tudom meddig fogok tudni nyelni, de érzem h részemről is telik egyfajta pohár, ami egyszer ki fog ömleni, és az egyikünknek se fog tetszeni. De még nem. Még nem. Nem is szereti az ember az efféléket. De két ember kapcsolata nem a tűrőképességek játszmájáról szól? Súrlódások, nem tetszenek dolgok mindig adódnak. Tudni kell megbocsájtani. Különben is: nem azért vagyunk együtt, mert szerejtük a másikat olyannak amilyen? Hibáival, s a nélkül is?

Nem érzem magaménak ezt az újságíró osztályt. Nem látom azt, hogy olyan emberekkel vagyok együtt, akikkel van bennünk valami közös. Idegennek érzem magamm köztük. Más csoportokban vannak írók, gondolkodók, akiken látszik hogy bölcsészek. Itt nem érzem ezt. Olyan középiskolai érzetem van. És ez nem jó. Nagyon nem.

Úgyhogy várom már azt, hogy konkréten újságírókkal legyek együtt, ne ilyen tv-s rádiós populista emberekkel. Egyszerűen nem tartoznak az én köreimbe. Jobb szeretem azt az embert, aki tud hallgatni is, nem csak beszélni.

Egyik órán elkezdtem ábrándozni, hogy milyen töri órákat is tartanék én, egyszer iskolában. Szakítanék a megszokott, unalmasm, száraz töri órák menetével, helyette fő hangsúlyt fektetnék a XX és XIX század történetére, a magyar történelemre, és a lássuk is meg élőben a történelmet híve vagyok, Sok tanulmányi kirándulás, Képek, filmek, múzeumok, és semmi házifeladat, órán csak figyelni kell, fénymásolatot kapna mindenki, hiányzással nem foglalkoznék, mert a diákok meguktól bejárnának órára. AZ első órán olyan anyaggal kell előrukkolni, ami megfogja a fantáziájukat, legyen szines, értelmes, és hozzájuk szóljon. Lehet sokkoló és véres is. A lényeg hogy figyeljenek, emlékezzenek a jövő héten is arra, hogy most lesz ez az óra és kitudja mit lehet majd megint látni.

Ilyen, és ehhez hasonló dolgokat jegyzeteltem le. Minden olyan dolgot, amit én diákként utáltam, és amit minden diák utál. Azt szeretném elérni, hogy a történelem ragadjon az emberekre.