egy nap, amikor kora reggel (6:30) felkelsz, kibattyogsz a buszmegállóba, magadban végigkáromkodod azt a sok felesleges embert, akinek megint csak az a busz kellett, ami neked. Tömve-telve van a busz, veled. Marhajó. Nem elég hogy álmos vagyok, de még ácsorognom is kell a városig. Kívülről tűrve, adom magam. Félkómásan bámulom a szemben ragyogó napot, majd az elhagyott mocsarat.

Hullámzik a busz, rajta az embertömeg. De szarok ezek az utak! Benn a Mars téren eldúrták a bódésort, az egykori szotyis-kukis néni bódéja mellett meg ástak egy nagy gödröt. Csövek lógnak ki belőle mint egy műtött embörből. Elhagyom a zajos embertömeget, kis utcákba térek be. Itt legalább csönd van, madarak. Nyugi!!

BTK sokadik emelet, sokadik terem. Beülök hátra hogy megnevezzenek. Fejem lehanyatlik, próbálok aludni. Nem megy. A tanár hangos, a diák hadar. Olvasok valami mást. Metró és politika. Ez legalább érdekes. Hátam mögött a srác bealudt, előttem meg figyelnek mindenre. Nem találom a helyem. Mozgolódok így se jó, úgy se jó: aludni volna jó!

Írok is már, mert hallom összefoglalva: na tehát ezért a pár fontos mondatért jöttem én be. Ez fog kelleni. Nem a sok rizsa! Ennnyi. Most már akár vége is lehetne, de tényleg!

Engedjen el! hadd menjek le az utcára, ki az épületből a levegőre!

félkor végez, egy egész teremnyi emberanyaggal. Mehetnek. Mondta. Mentünk. Rohanva zúdultam lefele a lépcsőn mint a ma esti vihar. Jobbára liftezek ha lehet, de már jó a lépcső is. Tudok járni. Felüdülés.

Ahol eddig ugráltam vagy bicegtem ott már rendesen járok. Büszekség tölt el, legújabb tudományom iránt. Újra tanultam járni a jobb lábammal.

Sőt%! Már  akerékpározás is megy. IGaz erő nem igen van benne, de hajlik, hálistennek, most már erősíteni kell, legyen hozzá izom. Mert láz az van mostanában állandóan. Izomláz. De erő?? Hol van az még?

Szombaton futottam vele először. Kisöcsémmel elmentünk D. elé a buszhoz. Addig elé, míg a Vasút utcáig el nem gyalogoltunk. No ott jött is a lány, a Móra utcában futottam neki, egy pár tapsért. Aztán Aranyeső lopkodás, sétálás a vasútnál, majd otthon rajzolgatás. Bezony, Vasárnap felkeltünk, elmentünk szavazni, egyszerre. Olyan jó érzés volt felülni a bringára, tekerni egyet rendesen, kiöltözve, szépen mind a ketten jólfésülten, olyan természetes volt, hogy vagyunk egymásnak. Hogy egymás mellett tekerünk, beszélgetünk, hallgatunk, szavazunk ,vásárolunk. Muszáj volt megörökíteni e napot valami szép képpel. Így készült egy összedőlős kép emléknek. Ezután pennig náluk ragadva sütöttünk muffint, hallgattunk sokféle fajta zenét, ebédeltünk, pakoltunk, rendezgettünk és már búcsúzni is kellett elfele a buszmegállóban. Egy nagy tabló, egy kis női táska, egy nagy hátizsák, egy sárga kerékpár. A kerékpár visszament a házba, a tabló meg a hátizsák elindult a városba a női táskával, hogy könnyebben boldoguljon a lányka. Esett az eső, ázott a zakó. Szép pillanatok maradtak meg a jövőnek.