Befele mész, menj hát bele, be a sötétbe!
Vége nem lesz, hiába tudod, hogy újra vége.
Menj hát fiú, így bíztatom kabátomat,
Hetek után az üres szobából, ha kiszalad.
Menj hát fiú, így bíztatom kabátomat,
Hetek után az üres szobából, ha kiszalad.

 

Cseh Tamás-Keresztben jégeső

Pocsolyákkal szabdalt földúton: ploty, ploty. Kétkerékre ültem, és tekertem, ahogy csak bírtam! Bele a sötétbe, az út magányában. Rég volt ilyen, nagyon rég. Hiányoztál te kedves Éjj!! Felhők mögül előbukkant a telihold. Telezabálta magát fénnyel, úgy dagadt ez éjjel. Felette csillagok pislákoltak megint végre. Szép esténk lett. Monoton tekerés, hirtelen reflektorfény, majd újra végtelen csönd. Gondolatok, érzések, már itthon vagyok. 10 perc?? ennyi lenne csak a boldogság?

Mellettem ült, rajta a sálam. Kezében forró tea, szemében csillogás. Felejthetetlen.

Ott állt mellettem és csak sürgött-forgott. Nem is állt. Hol ide, hol oda szaladgált. Én csak félre-félre lestem, beszéltem, de közben csodáltam is. Eleven volt, és szép.

Kanyarban jeges eső, kipirosodott arcok, szétázott zsebkendők, cipők, nadrágok. Langyos kézfejek.

egy szép nap: