unom

Unom a pincért a sarki bárban
unom a tévét a hálószobában
unom a nőt, aki nem harap, csak karmol
unom az embert, aki mindent összebarmol

quimby

Úgy ültem, le ide hogy valami rosszról írok valamit. Erre? Az éjszaka csodája esett meg megint velem. Csak annyit tudok, hogy Kvimbiről olvastam, Kiss Tbi drogos múltjáról, küzdelméről, és már ott tartok hogy

... költészet  a világon ... minden művészetek közül a legszabadabb. Papír és ceruza kell hozzá, meg egy szárnyaló lélek.

Ezért a címadó dal, a kissé nyomott hangulatomért felel, nomeg azért, mert nem tudok aludni. Unom már. Nagyon. Most ezek a kis szösszenetek egészen helyrepofoztak. Jó lenne írni megint sokat. Bár nem tudok, de ez nem jelenti azt, h ne is élvezném magát a folyamatot, az alkotás szépségét.  Mostanában kikerült egy két nemköltemény a tollvégről, de hogy milyenek lesznek egy másik ember olvasatában? Nem tudom. Még el kell nekem is olvasnom ezeket kikerülve magamból, semlegesen. Vajon sikerült e mondandót adnom a papírnak? Ma már túl sok ember foglalkozik ezzel, és igen nem tartom végcélnak, csak afféle szórakozásnak. De kedden hazafele magam is ledöbbentem!

Csak egy toll és egy papír volt a kezemben, és jöttek. Maguktól jöttek a szavak egymás után s ami a legkülönösebb: illettek is egymáshoz. Elképedtem.

Különös dolog esett meg ma velem. Voltam sokfelé, Homo Hungaricus színházbemutatón, Mormonoknál, Mars téren, Plázában. Akár négy felvonásosnak is nevezhetnénk e napot.

Homo Hungaricus

hidegrázós, nagy ámulásos mozdulatokra, népzenére, szénabála illat. Anitának megmondtam kerek perec hogy nem tetszett h nincs szöveg. Sztem úgy még frenetikusabb lett volna. Egy kis vérlázító drámával. És miután ezt megmondtam neki, ugye, már nem is akarta tudni h mi tetszett benne. Mert ő egy az egybe kijelentette h tökéletes volt az előadás. Feltétel nélkül elfogadni dolgokat, neki ez nagyon jól megy. Nekem ma nem igazán. Részemről ma olyan kerekperec megmondom nap volt, ami nem mindig jó. Bár a Mormonoknál türtőztettem magam.

Mars tér

sokat gondoltam rá, hogy jó lenne látni máma D.-át, befelé vagy kifelé. ez utóbbi jött össze ma. Addig álldogáltam a tömeg körül míg kiszúrtam a nagytáskás lányt. Lett nagy öröm mire megtaláltam, részéről meg inkább rácsodálkozás az, amit tapasztaltam. Jó kis beszélgetéses séta lett belőle, bár nem gondoltam volna, h tényleg eljön velem kíváncsiskodni az amerikaiakhoz.

Mormonok

Kedden futottam beléjük a Csészényi téren, és annyira jópofák voltak, hogy el kellett mennem beszélgetni velük. Tudtak mondani elképesztő dolgokat, olyanokat miket el tudtam fogadni, de olyanokat is, amiket a hitnélküli létem lesöprően letagad. Félistenek márpedig nincsenek. No itt nem tudtam ezeknek a kedves fiúknak csúnyán megmondani hogy én nem hiszek ebben, mert hitem az nincs. Ők maguk boldogok voltak, terjeszteni akarták hitüket, ami kicsit más mint amit egyéb egyházaknál megszokhattunk. Náluk a Biblia mellett a Mormonok könyve is szerepet játszik. Ezt se tudtam felfogni hogy új próféták, a XIX században? utolsó napok?

azt hiszem ez egy vallás az amerikaiaknak, ami odavalósi, ott született meg, és igazán táptalaja ott is található meg. Elnézegetem a képeket, az arcok amcsi fejű arcok voltak-amit én nem szeretek, mert az sugallják, hogy övéké a világ. ami gazdaságilag így is van, de csak úgy. KAptunkegy könyvet is, amibe kíváncsiság miatt, valszeg bele fogok olvasni, de hogy nem térítettek meg az szinte bizonyos. Egyébként tetszik humánus voltuk, kedvességük, kisfiús naivitásuk. Kár hogy az ilyen emberek vannak kissebbségben. Jobb lenne a világ...

Pláza

beszélgetés az utóbbi egy óra élményeiről, a vallásról, gondolkodásmódokról. Itt jött elő pár különbözőség amit mind a ketten éreztünk. Fura volt.

Élet drámák, csapdák, és bennem egyfajta hiány a kapcsolódásra. Kelletlenül leszállva a buszról kissé rossz passzban. Hazaérve hullafáradtan, rosszkedvűen. Fárasztó egy nap volt: figyelni kellett az összes színen, hallgatni, felvenni. És talán itt is leledzik a megoldás, -a hajnal megoldása-egy egész napi gürcölésben könnyen ki lehet merülni, és ezt, ezt ugye szokni kell...

-bár a megmagyarázatlan elutasításokat az ember fia nehezen érti meg- :)

 

kisstibi és a drog, és a művészet, és a föggőség:

 

http://www.pim.hu/object.a9de44a6-0e7b-410d-a21b-428674f2fd4c.ivy

http://www.szorongas.com/interju/item.php?cid=186

http://www.passzio.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=7422