A harc alább hagy bennem...

Húh! egy kedves ismerősömtől kaptam Ákos albumokat és igen szédítő magasságokba emelkedtem az Andante hallgatása közben. Mintha a föld felett járnék egy lépésnyire. El is feledtem sajnos hogy milyen nyugtató, kellemes, békés érzéseket gerjeszt bennem ez az album. Ez elébbi felkavaró Moog ütemes power-pop ellentétje.

Nem fáj a kérdés, hogy van e igazság a világ legvégén.

kb 10 éve hogy nálam Ákos volt a divat. Azóta sok minden változott bennem. A világ is került egy nagyot körülöttem. Eltűnt a középiskola árnyéka, az akkori barátok, érzések semmivé, egy homályos emlékké tömörültek össze bennem. De a dal, a dal az marad. És mostanában újabb értelmet nyernek bennem.