Igen gyorsan telt ez a délután, és csodásan. Fél három és fél kilenc között megszűnt számomra az idő. 6 kerek órát tölthettem egy izgalmas hölggyel. És én voltam ez idő alatt a világ egyik legboldogabb embere. Úgyhogy most egy kis ürességet is érzek ami természetes. Eredetileg filmnézés lett betervezve, kis naívan lett ez elgondolva, de még képtelen vagyok filmet nézni. Azt hiszem kölcsönösen elbűvöltük egymást. A karomon még mindig érzem az illatát... 

 Egyedül az zavar, zavart, hogy ugye a lábam miatt nem kísérhetem haza a kedves leányt. Úgyhogy komoly hátrányai vannak annak, ha az ember lesérül. Nomeg elmaradtak egyellőre azok a számomra igen kedves helyek mind a nagyvárosban, mind kis falunkban, amiket érdemes lenne megmutatni neki, mert tudom hogy erősen tetszene.

Van egy közös kedvenc stílusunk, amiről ide teszek fel egy-két ízelítőt innen-onnan lopott képekből. 

Szeretem ezeket az ide-oda tekergő vonalakat, dzsungelre, no meg a magyar népmesékre emlékeztet engem. Próbálgattam én is ilyesmiket, több-kevesebb- inkább kevesebb sikerrel.

Griffes-indás kultúra

 Hogy az indiánokról is szó legyen, most éppen ők zenélnek, jútyúkról, és elvileg pár napon belül azon kívül is fognak citerálni nekem :) 

Tökfura, hogy most nem tudok úgy igazán ide írni. Sok infót, élményt kaptam, és tele vagyok azt hiszem. El kell telnie annak a pár napnak, amíg rendesen feldolgozom őket. De jól van ez így. Legközelebbre már tudom is, hogy hova fogom elvinni a kisasszonyt. Érdekes lesz mert ilyet még nem csináltam, de egy próbát megér. Hiába, az én eszem már csak erre jár. Bár most hétvégére még jó lenne a reformkorra koncentrálni, mert így nem leszünk jóba a tanulmányi átlagunkkal. Pár órája hogy elment, de már azon agyalok hogy mikor lenne jó újfennt látni. Ez normális?? :D

Ezútal beszéljenek helyettem a képek.

Heyapi!!

 Hopp még egy két ide vágó linkecske

 nem bánod meg. Bár néha olvasni is kell.

  ez utóbbi mellé annyit, hogy ez egy kazetta a tákosi parasztkatedrálisból :)

sajna nincs nagyobb méretben