Egyszerűen tragédia, az, hogy a rendszerváltozás után széthullottak a közösségek. Az embereknek nincs kapaszkodójuk, ma már Isten sem fogja meg az embereket úgy mint régen. Nincs mibe kapaszkodni, nincsenek gyermekközösségek, felnőttközösségek. Faluházak, kultúrházak köré nyugodtan lehetne csoportokat szervezni. Akár egy túrázásra, sakkozásra, vagy bármilyen szakkört szervezni. Ezeken a helyeken az egyén a saját moralitását a többi emberhez méri. Komoly befolyásoló erővel bír egy közösség tagjának lenni. Falvainkban sokáig élt ez a szellem: Mit mondanak majd a szomszédok?!?!!?

Családi és iskolai nevelés jobbítása mellett ezt kellene fejleszteni. Ezzel olyan közös értékek és normák alakulnának ki, amelyek jobbá tennék a világot. Kevesebb bűnözés, deviancia, politikai ellentétek. És még sorolhatnám mennyi és milyen jótékony hatása lenne ezeknek a közösségeknek. A belső indulatok levezetésére ezek megoldást kínálnak.

Azt hiszem a jövőben ezzel is szeretnék (tudatosabban) foglalkozni. És erre biztatok minden errejárót: építsetek közösséget! Csináljatok táborokat, szakköröket, társaságokat. Szervezzetek, járjatok össze. Foglalkozzatok a másik emberrel. Ezzel is lázadunk a fenálló világrend ellen, ami arra biztat hogy gázolj át a másikon ahhoz hogy elérd a célod.

Legfőbb értékünk az ember!

(Olvasd el a Szabad akarat, Végzet és Sors című könyv 71-73 oldalait.)