óóóóóó hogy a kos dőtene fel téged is. De nincs kedvme itthon maradni. Úgy mennék akár gyalog neki a Bükknek, mindegy csak menni-menni. Itt van egy teljes hét én meg itthon ülök és olvasok és bejárok a városba ezé-azé.

De szeretnék én is hejj...

jó sokat utazni. Nem volt elég, pedig azt hittem hogy hazajöttem kiutaztam magam de nem. Tervezgetek örökkön-örökké, holnap még csak Szeged, de holnapután már Mórahalom-Ásotthalom, ezek után pedig Nagyszentmiklós, és Temesvár és a Bükk???

Úgy szeretném. Ma már tudom hogy semmmi sem lehetetlen. Egy kiruccanás már nem pénz, csupán hajlandóság kérdése, kedv s öröm ami számít és semmi más.

Egyedül a térdem állapota aggaszt. Egy komolyabb túra során lehet hogy felmondaná a szógálatot. Emiatt valamikor a héten el akarok jutni a dokihoz. Sokat Gugle mappozok mostanában, és egyre több kalandvágyó emberrel találkozom. És tök vicces az, hogy vannak emberek akik tényleg olvassák ezt a naplót és hát meglepő na. Le is vettem az iwiwről hogy azért bárkifia ne tudjon csak úgy bekerülni egy darabig. Meg kíváncsi vagyok a statisztika hogyan változik meg ennek hatására.

Azt hiszem telhetetlen vagyok...