2009 Július 15-22 Kőszeg-Szeged kerékpártúra

Az idei nyár legnagyobb kalandja volt ez. Kétkeréken indultunk négyen Kőszegről erdőn, bokron, forgalmas vagy éppen néptelen utakon rekkenő hőségben küszködve izomlázzal, idővel, magunkkal.

Képek itt

 The man who sold the world

Holnap lesz egy hete hogy hazaérkeztünk. Így utólag összevetve az elvárásaimat és a megtörténteket az úttal kapcsolatban nem jöttek össze. De mindenképpen pozitív mérleggel lehet lezárni ezt a kiruccanást. Sok új élménnyel, tapasztalattal gazdagodtam a kirándulások terén. Valaki egyszer azt mondta hogy önismeretet, emberismeretre is szert lehet tenni. Hát igen:nem mondott őrültséget. Igazán most érzem át a dolgot, most hogy ezt a főpróbát megcsináltuk. Rólam is, a többiekről is -akiket több éve ismerek- kiderült egy-két dolog. Egy-egy ilyen próba jellemez minket azt hiszem, ez is egy vizsga ha úgy tetszik. Csak nem mások előtt, hanem magaddal kell ennek az eredményét elszámolnod. Eddig is tudtam magamról hogy könnyelmű vagyok, laza vagyok, de igazán fajsúlyosan most kellett ezzel szembesülnöm. Viszont hogy necsak ócsároljam az egómat jó pontként felszámolom azt hogy hajlamos vagyok áldozni a közösség érdekében, "kreatív" vagyok- igyekszem a legnagyobb szarból is kirántani a többit. A szervezés terén jövőre alaposabban kell meghányom vetnem a dolgokat. Van miből okulni.

Come as you are

Kedd este feldobtuk a bringára az új külső-belső gumikat, szegcsere, és voilá kerékpáros komfortérzetem máris javult. Megvettük közösen a jegyeket, Győző felpakolt, és ketten elgurultunk Szatymaz felé bambusznáddal a kerócsövön. Hát a Bertalan hídnál megszívtam a korláttal: a 2-3 méteres nád beleakadt a korlátba. :) Így lett 1,5-2 m körüli. Így könnyebb volt áttekerni a városon: nem kellett mindig attól félnem hogy akkor most felnyársalok valakit.

Dorozsmán megcsodáltuk a Faragó-féle szélmalmot, és este 9 körül értünk be Szatyira. Farkas éhesek voltunk, de még el kellett ugrani Viktorhoz kölcsönpolifoamért. Este édösanyám készített szendvicseket, mi pedig lázasan pakoltunk befele. Egy óra körül tértünk talán nyugovóra. Másnap 5-kor kelés, reggeli, még ekkor is tettünk el ennivalót, reggel időben kitekertünk és felpattantunk a vonatra. Csaba és huga Edina Félegyházán csatlakoztak hozzánk. A kerókat a vonatút végére egész ügyesen tudtuk átmozgósítani. Kezdetben én és győző kő-papír-olló alapján sorsoltuk ki melyikünk lépjen fel, illetve melyikünk maradjon lent. Általában Győző vesztett :D

Szó szerint átvonatoztuk a fél napot: 3-4 óra felé értünk Kőszegre. A vonatút legszebb része keresztül a Bakonyon, és a Somló környéke volt. Szombathelyre egy nagyon kedves bácsi szórakoztatott minket, igaz hogy eléggé foghíjjas volt az öreg, de tökjó dumái voltak. No igen Csabi is megtanulta hogy ne tegye fel ezen a vonalon a lábát a szemközti ülőszékre: a kalauznő mikor meglátta én már nemtudom arcon, vagy lábon de egy jó nagyot az bizonyos lekevert neki, ráadásul éppen szieszta közben xD Mi megvártuk míg elmegy a kaller, utána akkorát nevettünk az egészen hogy mindig felvidította a napunkat mikor szóba került:)

Kőszegre kalauz nélküli dízel vitt bennünket, a kerók épphogy felfértek. Egyébként a kerószállításról: Mindenhol tökrendben elboldogultunk, igaz hogy a Balatonra vivő vonat kerékpártárolója tele volt, de megoldottuk. Jut eszembe el ne felejtsem felírni ide azt mikor Csaba királyfi Kőbányán felszállt a mozgólépcsőre. ÉN meg Győző fogtuk a bringákat felszaladtunk vele a lépcsőn. Csaba meg huga gyakorlott vonatosok lévén odaálltak a mozgólépcsőre. Azt már nem tudom hogy történt, de egyszer cska arra lettem figyelmes hogy valaki elesik és borult egy jó nagyot. Csaba nem tudta visszafogni a cangáját, és elestek. Ezen is sokat derültünk a késsőbbiekben. Azt hiszem ennyi szerencsétlenség elég lesz csaba királyfiról. Ám amit ő első nap megkapott, mi a következő napokban kerültünk sorra. Sokat izgultam hogy vajon nem kell-e lerövidíteni a kirándulást, mert késésben volt a vonat. Végülis csak időben beértünk Kőszegre. Itt gyors városnézés, várlátogatás, benéztünk az ökoboltba, a belvárosban csabinak próbaláncállítás, tekerés kifele Velem felé. Próbáltunk megmaradni a Naturpark kerékpár ösvényén de állandóan hiányoztak a jelzések és így kikerültünk a kövesútra. Eltekertünk Velemre, a Szent Vid kápolna nagyon látványosan hivogatott minket. Útközben egyik tévutunk a Kőszeg-hegyaljai pincesoron vitt bennünket. Gyalogosan élveztük volna nagyon ezt a vidéket, de keróval...

Velemben arról értesültünk hogy nem fogunk tudni felmenni a hegyre keróval, a legutóbbi ár elvitt pár dolgot, és minden tiszta sáááár. Az Alkotótáborban nem engedték meg nekünk a sátorozást, bár feketén meg lehetett volna játszani. Így a nehezebb utat: felfele a hegyre próbáltuk meg. Addig mentünk, mendegéltünk, míg egy elhagyott házikót nem találtunk, és itt az elhagyott házikó kis teraszán húztuk fel a sátrainkat. A fakerítést behúztuk magunk után, keróket lezártuk, éjjel jött a vihar. Sokáig nem tudtma elaludni, első éjszaka zavart ez erdő de a hét végére teljesen megszoktam. Beindítota a fantáziámat ez a magányos ház aki hazavárja gazdáját.

Rape me- Velem-Csákánydoroszló 60 km

Csütörtök reggel jó szokásomhoz képest én keltem fel leghamarabb. Volt időm lefényképezni mindent, az álló sátrakat az alvó győzőt :) Felkeltettem a szobatársamat, szétkaptuk a sátrat, és talán 8-9 körül elhagytuk a helyet. Az Írott-kőre való feljutás lehetetlennek tűnt.   Fékezve letoltuk a bringákat, a velemi Postánál megálltunk. Ennek a falunak az a különlegessége hogy a kirándulóknak van toalett a Posta mögött állandóan nyitva. Teljesen mértékben kihasználtuk a lehetőséget. Velemtől az erdőn át eltekertünk Szombathelyig, ott a tónál lepihentünk megebédeltünk, kihagytuk a vasi múzeumfalut :( és elindultunk Ják felé. Én itt azt hiszem bevágtam a durcát, és eléggé a bögyömben volt mindenki mert nem néztünk körül Szombathelyen. ÉS körülbelül it volt azaz eset hogy Győző átvette a kirándulás irányítását, azzal az ürüggyel hogy 5 órára már sátrat kell verni a szúnyogok miatt. Egy órakkor tekertünk ki Szombathelyről, és Jákig meg sem álltunk. Az úton már messziről jól látható volt a kettős kőkupola ami ezt a román kori templomot jelzi. Itt kb egy órát tölthettünk el, elemésztettünk egy meleg dinnyét, és jót diskuráltunk a jegyadó-árussal, akiről kiderült hogy Szegedről származott el. A bácsi volt olyan kedves hogy behűtötte nekünk a dinnyét. Innen újabb tekerés Nagykölked irányába, ahol a kocsmát látogattuk meg pihenés céljából, egy kis kerülővel estére a Rába partján sikerült nagy nehezen sátort verni, nehezen, mer tnem volt elég egyszerű megtalálni azt az natúrkomfortos kempinget ahol rengeteg szúnyog volt. Ezt a szúnyogos egyébként szép helyet hívták Csákánydoroszlónak. a kemping árát úgy alkudtuk le 700-ról 500-ra, mivel nem volt melegvíz. A hidegzuhany elvárosiasodott fajtámnak elég szokatlan volt, de a zuhé végére egész megszoktam. Amennyi szúnyogot én ott láttam hát szavamra életemben nem ragadt még rám ennyi soha. It kezdtük el mondogatni hogy minden napra esik valami extrém-szoktalan helyzet. GYőző ezen a napon ivott és evett szúnyogot. Én pedig nyáron beöltöztem úgy, ahogy még sose. De még ruhán keresztül is szívtak ezek a repülő piócák. Vacsira szalonna volt, hagymás kenyérrel. Hadd ne mondjam hogy rengeteg fát szedtünk, és csak nagy sokára tudtunk valami rendes tűzfélét összedobni. Azon aggódtunk, hogy a megáradt Rába reggelre elvisz bennünket, vagy legalábbis vízben totyogva kelünk. Egyébként nagyon jót aludtam.

Love buzz-Csákánydoroszló-Zalaegerszeg 71 km

Pénteken átléptük a Rábát és rögtön be is léptünk az Őrségi Nemzeti Park területére. A változás szemel látható volt. Végtelen tökföldek, erdő mindenüt, nem úgy mint más helyeken, itt az út mellett, a szántóföldek között, minden létező helyre fát ültettek. És sok erdős terület is van. A kerékpározni itt esett a legjobban. Őriszentpéterre beérve beboltoltunk, megnéztük az Árpád-kori kis román templomot, és délre már Pityerszeren voltunk. Itt a legnagyobb nehézségek árán kellett feltolnunk a kerókat a dombhátakon. Meglepetésemre készítettek egy hatalmas kerékpár tárolót itt hűsöltünk, beszélgettünk az arra járó sporttársakkal. Majd benéztünk a kézműves boltba, itt vásároltam magamnak 3 bőrszalagot amiből az utazás során készítettem magamnak egy karkötőt, illetve egy jópofa fakanalat, és egy kereplőt kisöcsémnek. Amit már kezdek bánni hogy megvettem: reggelente néha ezzel ébreszt. :)

Végignéztük a kiállítást, Győző addig a kerékpároknál posztolt. Volt itt egy család is 3 generációstúl, és az anyuka mesélte, hogy Esztergomból ők is csináltak ilyen nagy túrákat anno kerékpárral. Érdekes volt hallgatni. Két órát töltöttünk itt, miután kijöttem teljesen el voltam olvadva. A tervezett őrségi kerülőről így lemondtam, nyílegyenesen haladtunk a Balaton felé, a Zala völgyén keresztül. Illetve mégse teljesen nyílegyenesen: Még Szalafőnél kitaláltam hogy tudok egy dombnélküli valószínűleg járható utat: a dunántúli kék mentén Őriszentpéterig. AZ elején egy jó minőségű földúton haladtunk, majd átkelés a patakon egyszer, utána villanypásztor. Ezta részt nem nekem kellene elmondani. Na mindegy hát odatette ma fülemet meghallgatni hogy van e áram a drótban. Nem rezgett semmit, hát akkor ebben nincs is. Erre a gondolatra megfogtam. A felső vezetéket először. Semmi. Megfogom az alsót...pár másodperc múlva felugrok és kiabálok. Edina hangosan röhög, már mintha sírna. Én pedig fogom a lábamat, mert úgy fájt mintha valaki belerugott volna. Mégis volt benne volt. Oké, eztán Győző hozott egy horgászbot tartót, kiakasztottuk a villanyt, áttoltuk alatta a kerókat, innen a mezőn tekertünk tovább. Újabb pásztorkerítés, és én megint nem bírtam magammal. Volt rajta kiakasztó. Nosza rajta megint élvonalban voltam, ki is akasztotam egyet, de a földön hevert egy kósza villanyosdrót- későn vette mészre és láss csodát megint megbolondultam. A harmadik nap különlegességét olvastátok. Újabb patakátkelés és már Őriszentpéteren voltunk. Négyórai zaba, gurulás most már tényleg Egerszegre. Zalalövőtől kerékpárutat készítettek a volt kisvasút töltésén. Sajnos nem végig. Egerszeg előtt pár km még hiányzik. Ezt a részt a többiek a dzsuvában, én a főúton tettem meg. Egyébként le a kalappal csodaszép egy út, volt kialakítva kerékpáros pihenő is tűzrakóval, csapvízzel. EGerszegre 8 óra körül érhettünk be hullafáradtan. áttekertünk a városon, és valahogy az égiek akarata szerint a Parkerdőnél lyukadtunk ki. Hihetetlen mázlink volt. Itt húztuk fel a sátrainkat a fenyvesben. Tűzrakást el kellett felejteni, vizsont volt egy kékkutunk. Sokáig tartott míg megtaláltuk a kedvező helyet, de sikerült. Engem az éjjel sokáig zavart hogy recseg-ropog a fenyő. Reggelre kiderült hogy a mellettem levő farakásból a szú recsegett a fülembe egész éjjel.

Dumb-Zalaegerszeg-Keszthely 60 km

Szombat reggel azért gyorsan szétkaptuk a sátort, és korán 7kor?? elindultunk a Balaton felé. Csaba délidőben már szeretett volna a Balcsiparton lábat lógatni. De innentől bonyolódott a helyzet. Azt hiszem a túra során ez volt a legnehezebb nap. Az extremitás-sorozat folytatódott: adott egy kerülő, adott egy tag aki eltűnik egy órára, adott egy út a kilátástalanságba, adott egy rohadt nagy vihar, adott egy forgalmas főút tolnivaló emelkedővel, azon gondolkozom hogy az összes tényezőt leírtam-e?? Az első napok vidámsága már csak nyomokban volt fellelhető, pedig vidámság egy ilyen kiránduláshoz létszükséglet.

Egerszegről a sümegi út fele voltunk kénytelenek kerülni, így a főúton valóban rövid utat muszáj volt meghosszabítani. Az első faluban reggeli, mi csabival bezabáltuk a mogyorót, erre nekem ki kellett mennem. Így hát előrementem, de elfelejtetem mondani a többieknek hogy jövök-e még vissza vagy mi van. Én egyből úgy gondoltam hogy majd utánam tekernek. Hát nem. Nemtom vhogy nem voltunk aznap regggel összhangban, többször utánam telefonáltak, aztán legnagyobb meglepetésemre csaba eléggé ingerült lett. Amit én először nem tudtam mire vélni. Bár szerintem -még most is- túlreagálta a dolgot. Egy órát vesztettünk miattam. Ami a vihar alatt újra előjött. Nos csaba vette át a kirándulás bezetését, és valahol itt veszthettem el maradék tekintélyemet. A térkép amit követtünk egy a valóságban nem létező kövesúton vitt át minket Bezeréd és Zalakoppány között. Hát ezt jól benéztük. Girbe-gurba kátyús úton mentünk keresztül. mikor beértünk Koppányba a falusiak csak néztek hogy ezek honnan kerültek elő?

Kehidakustány határában kapott el minket a vihar.ÉS kísért el bennünket Hévízig. Ez éppen fél kettő tájékán volt. Nagyot hibáztunk mikor a vihar elől nem mentünk be a buszmegállóba. Így a nyílt úton mentünk a legnagyobb esőben igaz esőkabátban, de akkor is szétáztunk. Végülis lekanyarodtunk egy reptér fémépülete mögé. Bár én ennek nem igazán örültem. Csabánál megint előjött a leosztó oldala és szépen leosztott azért az egy óráért. Eztán jött az a hosszú kemény emelkedő (utólag megnéztem "csak" 200 m) amit azért ha kerékpáron voltál, ha toltad felfele megizzasztott mindenkit. Autók jöttek-mentek, az eső háromszor szakadt le ránk. Úgyhogy nekem az egy hét alatt ez volt a legpocsékabb napom. Szó mi szó végülis túléltük és ez a lényeg.

Felsőpáhok fele beértünk Hévízre, ahol a Sparba, vagy Pennybe márnemistudom hova beálltunk melegedni és vásárolni. Addig én elmentem felderíteni a Kurkempinget, amiről kiderült hogy németeknek van, és gyógykempingként szolgál. Elég vacak egy út volt, de muszáj volt valakinek megtenni. Hiába voltam felöltözve esőkabátba bújva, úgy fáztam hogy az hihetetlen. A következő kempingbe győzővel mentem el, és meg kellett állapítanunk hogy nekünk való kempinget nem fogunk találni. Így megindultunk Keszthely felé. Hévíztől egy 5 km eres nyílegyenes kerékpárút visz a Balaton Északnyugati fővárosába, a hévízi gyógytó mellől. Este 5-6 fele már a városban voltunk ahol elkövettük a helyi Kárász utcán a mezítláb sétálást, és a közös fényképezést. Csabának itt eresztett le a kerója ami nagy izgalmakat okozott köreinkban. Könnyedén sikerült találnunk egy kempinget, ahol 1500ért megszálltunk. Este és reggel is letusoltam ennyi pénzért. Este megbeszéltük a lehetőségeket úgyszólván engem beszéltek le ismételten Győző vezetésével. És megbeszéltük hogy Balatonföldvárra megyünk Vasárnap.

Pennyroyal Tea Keszthely-Balatonföldvár 66km

Vasárnap reggel 8kor nyeregbe pattantunk és nyakunkba vettük a várost. Először kimentünk a partra, majd be a városba. mentünk-mentünk s arra a következtetésre jutottunk hogy megnézzük a Festetics- kastélyt, de miest megláttam a Georgikon táblát tudtam hogy nekem oda kell mennem. Felkerestük az intézetet, és a többiek kastélyozni mentek, amíg én odabenn nézelődtem. Készítettem titokban mindenféle képeket megcsodáltam a gőzgépeket, és jót beszélgettem a tárlatvezetőbácsival. Végülis nagyon megérte az a 200 ft belépő mert sok érdekességet láttam. A kemping fele siettében lefényképeztem a Georgikon kar épületét is, ahova 55-56-ban még tatám járt egyetemre. Délben indulás a Balaton parti kerékpárúton földvár felé. Az út során itt fordult elő először hogy családokat láttam kerékpározni legkissebbtől a legnagyobbakig.A jelzések itt-ott hiányoznak de azért elég jó hogy van nekünk egy ilyen. Fenyvesig meg sem álltunk. Itt is csak azért hogy elmenjünk WC-re,megebédeljünk, és ejtőzzünk egy keveset. Mindenki átöltözött és mikor belementem akkor jöttünk rá hogy alig 20 fokos a víz.  A pancsolásból így csak napfürdőzés lett. Készítettem itt pár képet, majd Fonyódon, és a következő rész ami nekem nagyon tetszett: Balatonszemesen a part mellett visz az út. Itt muszáj volt miattam megállni és belemenni a vízbe. Úsztam egyet-kettőt, majd tekerés újra földvárra. Az út során csak egyszer előztek meg minket, de őket is visszaelőztük. És csakis azért hagytak el minket mert be kellett várnunk a többit és megnézni hogy merre is megy tovább az út. Estére beértünk Földvárra, felkerekeztünk Kőröshegyre, ahol GYőzőéknek hétvégi háza volt. Itt megpihentünk, sátort állítottunk és elfogyasztottuk a hét legízletesebb krumplilevesét, és palacsintáját. No és a házi meggylevet, és őszibarackot el ne felejtsem. Úgy teleettem magam hogy alig bírtam sétálni. Mindenki az én hasamat akarta megbökni már a vicc kedvéért is.

Tényleg nagyon jólesett mindenkinek egy kicsit otthon lenni a Balaton partján.

On a Plain- Balatonföldvár-Kaposvár Tókaji Parkerdő 70km

Hétfő reggel kényelmesen kialudtuk magunkat, a délelőttöt a Balatonban töltöttük és egész pontosan délben indultunk tova a Kapsvár felé vivő úton. Azt hiszem ez elég keményre sikeredett a csapatnak, a somogyi dombokra úgy tűnik nem voltunk eléggé kipihenve. Szakadoztunk állandóan, vízhiány volt, meg egy rohadt magas dombocska. De visszafelé a látvány hatalmas volt. Úgy eltűnt a Balcsi mögülünk mintha ott se lett volna.

Kaposvárra 6-7-8 fele érhettünk be. Rögtön megkerestük a Tescót, és itt kivételesen mázlink volt: közel volt a szennai leágazás. Este kifelé a városból teljesen véletlenül akadtunk akadtam rá a tókaji parkerdő táblára. Ez egész pontosan Kaposszerdahely előtt van, és egy nagyon barátságos hely. Vadkempingezésre tökéletes.

About a Girl-Tókaji Parkerdő-Szenna-Kaposvár  13km

Úgy be volt rendezve a hely, hogy nekünk csak a sátrat kellett felállítani. Még a tűz is parázslott, úgy szítottuk fel hogy ne kelljen tűzgyújtással foglalkoznunk. A közelben volt forrás, kültéri WC, padok, nyársak. Másnap reggel korán keltem fel, lefényképeztem a környéket panorámában, és megint csak mázlim volt. Itt nyert valódi értelmet a Ki korán kell kezdetű közmondás. Az egyik tó felett köd úszkált a levegőben. Ezt próbáltam mindenáron lefényképezni több-kevesebb sikerrel. Itt tényleg úgy érezhette magát az ember mintha a Gyűrűk Ura egyik jelenetét látná.

Ha van hely ahová szívesen visszamenne az ember ez az a hely. Kár hogy elég sokan járnak fel autóval így nappal elég forgalmas erdei visszonyokban.

Erdei idill

Szenna

Sajnos a Zselicsség "fővárosára" nem jutott elég időnk én és Csaba királyfi mentünk be egy félórára. :O Hát gyors menet volt. Úgy kell elképzelni ezt a villámlátogatást, hogy bementem amit láttam és megtetszett azt rögtön lefényképeztem megállva egy pillanatra. Csabi már fogta a fejét hogy igyekezzünk, de én kitartottam az álláspontom mellett hogy mindent látni akarok így is. Vettem egy képeslapot s máris száguldoztunk tova kétkeréken Kaposvárra. Végül itt közös elhatározás alapján vonatra ültünk, hogy Mőcsénynél leszálljunk s tovább folytassuk utunkat Szálka érintésével Szekszárdra.

School-Mőcsény-Szálka-Őcsény-Szekszárd-Fadd-Dombori 45 km

Dögmelegben kellett leszállnunk a vonatról, a kaller rendes volt mert egy megállóval olcsóbban szólt a jegyünk. Ő maga is túrázó: tavaly volt a Gemencnél túrázni kecskével. Ajánlott egy jónak ígérkező utat a kisvasút gátján Keselyűsnél.

Szóval leszálltunk, és rögtön nekifeküdtünk feltolni a paripákat a dombokon. Szálka előtt pazar látvány fogadott minket: egy tó terült el a völgyben hullázó fodraival csalogatta magához a fürdőzni vágyókat.

Úristen ez tökre úgy hangzott mintha egy magazinból másoltam volna ki.

Szóval lementünk fürödni a partra, de mivel túl mélynek találtuk a helyet odébb mentünk pár ki-LÓmélyterrel feredni. De sajnos az égiek másképp határoztak--> kilyukadt a belsőm, 3-szor foltoztunk meg míg végül megfogta. Ezalatt kettévált jeles kompániánk a Farkas testvériség -nemtom mi van ma velem, most jöttem meg Erdélyből Kocsord érintésével-

előrement a szállás miatt. Amit sajnos gyengeségemnek betudhatóan nekem már semmi közöm sem volt. De már annyira nemtörődöm lettem a túra végére hogy nem tudott érdekelni hogy milyen lesz az a szállás ahova menni fogunk. Edina intézte el, és a kezdeti üres nyaralóból lett egy penziós szoba 3 ággyal 1250 ft-ért. Ki lehet találni ki aludt a földön...

Szóval a Szabó-Papp páros lemaradt foltozni a tónál, utána bevetettük magunkat a hullámok közé. Tudni érdemes erről a tóról hogy két része van. Az első rész ami Szálka felől van ott nem lehet feredni. A második rész a strand ahol lehet. Mi a Horgász cimboránk mellett sétáltunk be. Összebarátkoztunk egy bácsival aki ott horgászott a foltozóhelyünknél. Nagyon jó volt a víz, de sajnos sietnünk kellett időhátrányban voltunk.

Szálkán a darazsas kútnál megpróbáltunk vízhez jutni: fél litert sikerült összekulcsolni a darazsaktól. Újabb kerékpártoló verseny, majd a leszáguldás örömmel teli pillanata jött el. Vagy 5 km hosszan gurultunk lefele -győző szerint én ész nélkül lejtettem- a hegyről.

És mikor kiértünk a főútra nos akkor igen újra rám járt a rúd hegyesebbik része: kilukadt a kerekem kereke. Nem érdekelt.  Most már ha így akkor így tekerek be Szekszárdra. Történetesen pont akkor építették az ótópályát mintha itthon lettem volna annyira tipikus ótópályaépítés volt. Ua mint ami itt zajlott le nálunk billentyűsök száguldoznak a friss aszfalton sárga mellényes segédmunkások csinyálják a semmit.

Én mint egy Csiga haladtam előre Őcsényen keresztül Szekszárdra. Őcsény már Sárközi falu. Látszódott nagyon szépen hogy a szántóföld határában nádas és sár az úr.

Itt is sok időt vesztettünk. GYőzőt itt láttam először mérgesnek. Azt hitte direkt megyek lassan, késsőb tudta csak meg hogy likas gumival nem jó menni. Szekszárdra egy hórihorgas tiszta szőr ember csatlakozott hozzánk, aki segített találni egy keróboltot.

Itt egy kissebb csoda esett meg velünk: csak nekünk de tényleg csak nekünk kinyitották a keróboltot. Bácsi helyre pofozta a bringát, néni meg hozta sorba nekünk a barackot. Nyolc körül járhatott az idő, sietnünk kellett, mert Fadd-Dombori még egy huszas. Felvettük sárga lajbinkat, és nekiindultunk. Nehéz nap volt, és nem is a táv volt a megerőltető hanem az a kínlódás amit le kellett gyűrnünk. Embert próbáló nap volt. Mire elhagytuk Szekszárdot be is sötétedett. Egyszer volt szerencsénk elkeveredni a helyi cigánysorra.

Hát volt ott Palota és putri egymás mellett. Ezt bizony le kellett volna fotózni, annyira erős volt a kontraszt. Képzelj el egy hatalmas kétemeletes oszlopos-oroszlános nagy alapterületű házat, díszes kerítéssel, mellette egy tipikus putrit. Mivel siettünk és tartottunk is egy kicsit a helyiektől elhúztuk a csíkot.

 A Sión átkelve még így nézett ránk a Nap

De Ezután úgy besötétedett hogy csak a csillagok világítottak meg GYőző lámpája. Mert hogy én voltam olyan vagány idióta hogy ááá minek nekem lámpa? úgyse fogok sötétbe kerekezni. Végtelen hosszúnak tűnt az ég. Előttünk néha-néha világítottak az autók. Tolnán kiss híjján othagytam a jobb lábamat: egy mindenre elszánt harci eb közelített meg olyannyira hogy fél szempillantás alatt átdobtam a másik oldalra a lábamat. Adrenalin szintem magasba szökött mindjárt gyorsabban ment a kerékpár. Végül a gazdája visszahívta a cukikutyit. Ez az egy rendkívüli dolog történt velem azon az éjszakán, egy hosszú út végén beértünk Fadd-Domboriba, és a játék következő része jött: megtalálni a Panziót ami nincs kivilágítva. Ezzel is elszórakoztunk egy darabig. Kő-papír-ollóval kisorsoltuk melyikőnk kapja az ágyat, és mit kapjon a másik. Én kaptam egy túrórudit. És aludtam a földön 1250 Ft-ért.

Egy Duna-parti csónakházban...Fadd-Dombori-Baja-Szatymaz 143 km kb

Másnap reggel korán keltünk 7-kor!! Hullafáradtan ez nagy szó! És mi Győzővel kitaláltuk hogy költségkímélés szempontjából Szegedig folytatjuk a túrát, ami az eredeti elgondolásomban nem volt benne, de mivel tetszett az ötlet, mért is ne. Első akadály átkelni a Dunán. Domborinál mióta megépítették a hidat Szekszárd felől már nem jár át a komp. Sajnos, mivel az itt élő emberek gyakran jártak át mezőgazdasági munkára a dunán-inneni faluba. Ez a fajta közösségi érintkezés megszűnt. Telefon a Farkas tesóknak nem tudnak átmenni a vonatra Bajához. Mi nekivágtunk a végtelen töltésútnak ami kb mindkét oldalon felölelt egy olyan 20-20 km-ert. Maga a Duna gyönyörű volt.  Mikor a hídhoz meglepetés is ért bennünket: van a kerékpárosoknak fenntartva külön útrész korláttal elválasztva az autópályától.

Magát a hidat Szent Lászlóról nevezték el és alatta egy nemzetközi feliratozó hely van. Akik itt áthaladnak azok mind írnak fel valamit a falra. Ha erre véletlenül járnátok akkor feltétlen nézzétek meg.

Bajára beérve kellemesen égtünk még egy keveset, gyors városnézés ahogy ki kell menni belőle. Bajáról annyi maradt meg hogy Duna, Petőfi-sziget, macskakövek, barokk épületek. De hát sietnünk kellett ahogy most sietek befejezni ezt a bejegyzést. Egyszer majd bejárom gyalog ahogy megérdemli. Délidőben hagytuk ott a Bajunkat.

És kezdődött tovább a cécó át a Duna-Tisza közin. Az Alföld keserves egyhangúsága elég gyilkos tud lenni. nyolc órakkor értem haza Szatymazra. Ez  volt a kirándulás legunalmasabb napja. Minden útba eső faluban meg kellett állnunk hogy vizet vételezzünk, együnk-pihenjünk. A térdemet itt hozhattam gyengeségbe. Azóta ha megerőltetem mindkettő bevágja a fájdalmat. Mikor elértük a megyehatárt határatalan boldogság fogott el. De az igazán nagy megkönnyebüléstaz hozta hogy Öttömösnél letérhettünk az 55-ös útról.

Mikor hazaértem nem várt otthon senki. :( ételért is úgy kellett könyörögni. Viszont jó pont az otthoniaknak hogy másnap csináltunk pizzát.

Annyi bizonyos hogy kerótúrát nem szabad így csinálni. Inkább egy tájegységet járjunk be egy hét alatt pihenőnapokkal megtűzdelve, többféle útvonallal.