Szakítani. Szakítást megélni. Két különböző dolog.

Pár hete megismertem egy tündéri lányt, Kibe elkezdtem belefeledkezni. Ebben egy kis törés lett most ez a szakítás. Kis törés, mert azzal, hogy szakított, még jobban foglalkoztat. Ez őrület nem?:)

(De az).

Olyan ez, mintha valami gyorsítóval spékelnének meg. Elkezd járni az agyam, hogyan nyerjem meg a kis szívét?

(De nem).

Tudom jól, hogy csak a bolond szívem szórakozik velem, értelme nem lenne. Ezért nem. Elég bonyolult ügy, nem is részletezem, maradjon elég annyi, hogy nem szoktunk ilyet csinálni. Belehabarodni egy lányba, akinek barátja is van. Ezért maradok távol az egésztől. Csak az a baj, hogy sokszor eszembe jut, s elég nehéz ez ellen tenni. Szinte isteni jelnek fogtam fel az egészet, így annak kell a távozását is hinnem. Najó mégis elmondom, látom érdekel. Meg különben is tökjó sztori. Csak az illető ne olvassa, akié a lány most :)

FIGYELEM! AZ ALÁBBI SOROKBAN KÖZGONDOLKODÁS ELLENI IZGATÁS FORDULHAT ELŐ!

Kedden elmentem címerezni, amiről sokat halottam már, de még nem próbáltam. Itt ismertem meg Őt, akit hívjunk Minnie-nek. Gyönyörű éjfekete haja van, formás alakja, akár Hófehérke is lehetne, annyira elvarázsolt egy lány. Árad belőle a kedvesség, s ahogy később kiderült nemcsak az. Volt benne valami, ami miatt különbözött a többi ott lévő lány közül. Az elején még nem tudtam mi az. Fura is volt az első nap emiatt, mert erősen lemaradt, a mellettem levőkkel megismerkedtem, pedig vele kezdtem a beszélgetést, megmaradt, h kommunikációban képzelte el a jövőjét egy darabig, tisztára mint én. Aztán valahogy behozta a lemaradását, de nagyon húzós munkavezetőt kaptunk, aki minket újakat is hajtott előre. 

Beszélgettünk sokat, s azt vettem észre, hogy csak arra vágyom, hogy vele beszélgethessek. Rajta kívül nem érdekelt a többi lány. De ez kölcsönös volt, figyeltem a viselkedését, érdeklődő volt. Aztán, egyszer egy nyaláb címert találtak a sorában, nekem is elszorult a torkom, hogy itt most mi lesz. Gondoltam arra, hogy fel kéne vállalni, de addigra kibökte, hogy az Ő sora volt. Ebből nagy balhé lett, én tettem amit éreztem, hogy tennem kell: támogattam, s igyekeztem mellette lenni. Végül nem volt semmi azon kívül, hogy másnap új munkavezető, új esélyek. Hófehérkével az utolsó órában lemaradtunk. Nem akartam egyedül hagyni, ezért lemaradtam vele, amiért a végén megvolt a jutalom. Valahogy előjött ez az egész téma, akkor annyira törékenynek láttam, hogy gondoltam megölelem. Ölelés közben a következő gondolatom már a csók volt. De nem mégse így volt. A szituáció úgy hozta, hogy egyszerre öleltük meg a másikat, s az ölelésből lett a mindkettőnk gondolatából megfogant csók. Kinn a pusztában, a kukoricás végén, több kilométerre a legközelebbi embertől, soroljam? Elég romantikus. :)

Egyből elfelejtettem addigi fásultságomat, mintha feltöltődtem volna. Madarat lehetett velem fogatni. Kéz a kézbe sétáltunk a buszra, s csak akkor gondolkoztam el, nem tudom hogy van-e barátja? Számomra tökevidens, hogy nem lehet. Mikor felhoztam, csupán ennyit mondott rá: bonyolult. Némi zavar, és szófukarság kísérte a szitut. Fura volt, de nem firtattam tovább. 

A buszúton kiderült, hogy a leány nagyon szeret csókolózni. Bár én nem lájkolom a mások előtt való csókot, de gondoltam majd kinőjük, úgyse lesz sok időnk egymásra.

Másnap, mikor felkeltem azt hittem álmodtam az egészet, de reggel, mikor a GD előtt meglátott, s odajött biztosított változatlan érzelmeiről.

Annyira hirtelen jött nekem ez az egész, ahhoz szoktam hozzá, hogy egy lányt hónapokig kell hódítani, több nap az első csókig, s több hónap az első intim viszonyig. Itt meg szinte jó, együtt voltunk egy egész napot, de kevésnek éreztem amit ismerek róla, persze kedveltem nagyon, s kívántam is a csókot, de más volt ez, mint az eddigiek. 

Szerdán a buszunk a Népligetnél beadta az unalmast, hazakísértem, s még mindig láttam rajta a zavart, s vallatóra fogtam a lányt. Így bökte ki, hogy a barátjával nem szakított, hanem csupán rég beszélt vele. S hogy nem okés a kapcsolatuk. Fasza. De annyira nem akart erről beszélni, s annyira úgy viselkedett mint egy Rák, menekült vissza a páncéljába. Hagytam.

Annyit jegyeztem meg, hogy egy kapcsolatban, ha egy ilyen dolog előfordul, akkor ott marhára nincs semmi rendben. Én soha semmilyen körülmények között sem csalnám meg a barátnőmet, mert akárhogy vesszük, egy csók az már megcsalás, olyanannyira egy intim, bensőséges és finom dolog ez.

Ha a nőmről megtudnám, hogy megcsókolt valakit, azonnal szakítanék vele. Mikor másfelé kacsingat, nem szeret eléggé, valami hiányzik. Szép dolog a kitartás, de ha nem találja bennem a számítását, akkor az később se lesz meg. Ez volt Dorkával is, jól tudom. 

Két ember összepasszolásának mi a függvénye? Hasonló igények. Engem úgy szeressenek, ahogy én szeretek. Azt akarom visszakapni, amit én adok a másiknak. Legyen az egy simogatás, érintés, harapás, bármi. A szerelem és szeretet a kapocs, ami ezen segíthet, de ez elmúlik, s alábbhagy egyszer. Akkor mi lesz? Ha sok mindent lenyelünk, akkor az kitör egyszer váratlanul, mint a vulkán...

Ahogy Minnie mesélt pár szóban A verzióról, én rácsaptam a végítéletet. 

Szombaton randiztunk, s sikerült sokat is beszélnünk, meg mást is: mások előtt smároltunk a Tisza parton, majd a Gergő ligetben elszabadultak az állatok. :)

De tényleg pozitív volt, hogy tudtunk beszélgetni, rálátni a másik életére, énjére, gondolkodásmódjára. Sok minden kiderült, számomra róla. Hasonló a gondolkodásmódunk, a zenei ízlésünk. S ez az első alkalom, hogy nem én választottam ki a nagy Őt, hanem Ő engem. Az eddigi barátnőimet előre megismertem, elbeszélgettem velük, nálam a vonzás igazi oldala belülről fakad. Lehet kívülről vonzónak látnom egy nőt, de belülről is lássam ki ő valójában. Erre jó, ha valaki ír magáról, vagy mesél órákat. Megtalálni a párhuzamokat, megjegyezni, s dédelgetni magunkban. Szombaton ez totál megvolt. Utána napokban sokat gondoltam erre az egészre, s ami a legkülönösebb, belegondoltam, én mit tennék ebben a szituban. 

Kedd este arra gondoltam, hogy én tuti ejteném az új fiút, akit alig ismerek, s annak adnék még egy esélyt akivel már hónapok óta ismerkedem, s akit a szívembe zártam, neki adnék esélyt. Ha rendes vagyok így teszek. Éreztem, hogy kevés volt az együtt eltöltött idő, többet kellett volna beszélgetnem vele erről, a világ dolgairól. De nem akartam elkapkodni sem. Úgyis minden úgy lesz, ahogy a jó Isten akarja. Így lett. Mert Minnie-t szinte én kértem, a legutóbbi kapcsolatom azért siklott ki részben, mert nem voltunk szexuálisan egy hullámhosszon, Minnie-vel nagyon megvolt ez utóbbi, éreztem, hogy nagyon jó párost alkotnánk. Megvan benne mindaz, amit egy nőtől kérhetek. Szenvedély, kezdeményezőkészség, helyes, kedves, jó beszélgetőpartner. Egyedül kajakozásra nem tudtam bírni. De ez se lett volna gond, elmegyek a haverokkal. 

Szóval tegnap dél körül azt hiszem, hivatalosan véget értek álmodozásaim Róla, mert dobott. Amin nem lepődtem meg, de nem is örültem neki, mert mint ecseteltem, kezdett fontossá válni. Részben örültem is, hogy azt a bizonyos másik srácot választotta, még ha tudom is, hogy nem fog sokáig tartani. De jó tudni, hogy nem romboltam szét egy kapcsolatot, másrészt, igazán rendes lány, hogy nem dobbantott egyből a süllyedő(?) hajóról. Ezt értékelem benne. 

Nem tudom meddig tart ez az egész, de még egy darabig Vele fogok álmodni. Bár a "fájdalom" nem olyan erős, mint egy  két és fél éves kapcsolat után, de azért piszkálja az ember lelkét. 

Lehet pont ezért volt. Az elmúlt két hétben kivételesen nem magamtól voltam "faszagyerek", hanem egy nőtől. Piszok jó érzés férfiként viselkedni, mert a férfit férfivá, egy nő teszi, (ue fordítva is). Szóval be volt töltve az a bizonyos Űr, ami a klip elején is elmondatott. Most meg, hálát kell adnom ennek is, hogy újra érzem ezt az Űrt. Azt az Űrt, ami világokat épít, dalokat-verseket szül, amit szerelmi bánatnak is hívnak, mert ez is jódolog ám! 

Édes melankólikusos, csokievősös, gitározgatós, tekergélős, gondolkodós. De nem bántam meg semmitsem. Újra csinálnám, és újra udvarolnék, ha lehetne.

Mert élni jó :)