-Hát ez már azért pofátlanság!

nyerő szériás rudi sztori

Egy esős, borongós hétköznap jöttem be a tikbe, amikor is, velem szemben sétált Melinda- lekonyult arccal, zéró életkedvvel. Megállva vártam be, hátha így észrevesz.a kiráj.jpg Mikor meglátta a Fülig Jimmy vigyoromat, az ő arca is félholddá változott. SZZZiiiaaa!! Nagy ölelés, elsétáltunk hazáig meg vissza, aztán keresztbe' átfutottunk a Csészényi téren, rohantunk a villamosra, mert késésben voltunk. Az ott dolgozó közmunkásokra nem is mertem ránézni, csak nagyon gyorsan átfutottunk előttük, szorgalmasan kerülve a virágágyásokat. Dolgunk végeztivel beugrottunk Kópba, hogy a már egy ideje kezem ügyében álló Pöttyös rudikat beváltsam. Mit ád az Isten, na mit ád? Beváltottunk hármat, Melinda szerencsés keze választotta a delikvenseket, egy bónuszt tettem hozzá, mind a három nyert. Hát ilyen nincs!!! Kiáltottunk fel a meglepetéstől a Nagyá lépcsőjén, egyből eltűnt bennünk a két-két rudi. Visszamegyünk? Aha, visszamentünk, és poénból újra ugyanahhoz a nénihez álltunk be újabb négy rudival.

Szájamon óriási lcd kivetítő méretű vigyor, Csókolom!

-Hát ez azért pofátlanság!- szólt a néni. Nézek mint rozi a moziba MiVAN?- én már megvettem vagy 50-et és ilyen szerencsém még nem volt :D