az a bizonyos tehénfejés

Történt egyszer, hogy odavoltam vidéken Bencééknél háznézőbe. Éppen nagy gondba voltak az emberek, mert eladták a kisborjút, a tejelő tehén alól, így nem igen akaródzott néki tejet adni. Tudom, mert én ültem le legelőször a tehén mellé a kisszékre, lábam között a sajtárral. Előre kioktattak hogysmint kell hagyományos módon megfejni a tehenet. Én persze a tanítás pillanatában büszke paraszt származásom teljes tudatában, lecsaptam a labdát:

-Persze, hogyne tudnám, hogy kell ezt. Benne van a véremben!
 Gondoltam kis naívan, hogy fog ez majd menni, mint a karikacsapás.
Szóval ott ülök kezemben egy ronggyal tisztogatom a tehén tőgyét, ezzel még nem is volt semmi baj. De amikor húzni kezdtem a csicsit, akkorát bődült, és csapott az arcomon, hogy a meglepetéstől hátraestem a kis székkel egyetemben. Jól be is vertem a könyököm, de ezek után nem mertem még egyszer odaülni, hívtam hát Bencét, hogy megveszett a tehén, csináljon vele valamit.

Bence megtermett székely gyerek, a feje fölött szakadó mennyezettől se tojik be. Leoldotta nadrágszíjját, és felkötötte a tehén farkát a gerendára. Probléma megoldva.

Nekiült, és próbálgatta serényest a dolgot, de ő sem járt sikerrel, hol ő rúgott a tehénbe, hol az rúgta meg őt. Akkor jutott a mentőötlet az eszembe:

- Úgy kell tenned mint a kisborjúnak! Meg kell hogy szopd a tehenet Bence!

Kámzsát tettünk a tehén fejére, hogy ne lássa a turpisságot, Bence alábukott, és elkezdte a műveletet. Akárhogy szítta, csaknem jött a tej.

- A hegyit, a hegyit szopjad

-Hegyit-tövit, próbálgattam, de nem segített! Az ördög vigye el ezt a tehenet.

Akkor jutott eszünkbe a mentő gondolat: mit szokott a kisborjú? Hát bökdösi az anyját ha nincs tej!

Bence nagy nehezen megint bepróbálkozott, szájában morzsolgatta a tehént tejelőszervit,

-Na most, üsd fel a fejed!

Bence nagyot döfött fejével a tehénen, de az állat úgy szájon rúgta a következő pillanatban, hogy három fogát menten lenyelte. Félholtan húztam ki alóla.

Másnapra eladták a tehenet xD