Vidékiként érthetetlenül álltam a dolog előtt, miért dobnak ki az emberek tökjó dolgokat? Aztán egy idő után leesett, hogy nincs helyük elraktározni a sok mindent, ezért évente kirakják az utcára feleslegessé vált tárgyaikat. A következő dolog, amin meghökkentem, hogy ezek a tárgyak a közfelfogással ellentétben nem szemetek, hanem- a pontos meghatározás inkább, használaton kívüli, újrahasznosítható tárgyak lenne. Tehát a lomtalanítás jelszó is kérdéses, kinek mit takar a lom? Ami a szomszédomnak értéktelen, az nekem értékes lehet. Egyszer a szomszéd néni áthívott, hogy kell-e nekem könyv? Hát persze, megnézem. De, mindet én se vettem át, előtte szelektáltam a könyveket. Felét félre raktam magamnak, másik felét, ami tényleg kukába mehetett, azt megint félre. Az én stócomból minden második könyvet a kezébe vett, és visszavitte a házba :-)

Visszatérve a lomtalanításhoz, egyik barátom gyerekkora óta a rózsadombi lomtalanításból öltözködik, rendezi be lakását, szerzi be dolgait. Meglepődtem hogy neki mennyi mindene van, és milyen könnyen megválik tőlük, ha megtetszik nekem valami. Évek óta hív, hogy menjek, mert milyen jó buli. Sikerült most az ősszel eljutni, és megnézni egy igazi "lomizást".

-"Honnan jöttél? -Nyíregyházáról"

A budai jóléti gazdag negyedek látogatása volt a cél, ahol is, már délután óta tartott a kipakolás, egészen másnap reggelig. Az önkormányzatok törekedtek ugyan a gyors, hatékony begyűjtésre, de a cigány brigádok érthetetlen módon mindig mindenről tudtak. Ezzel el is árultam kik okozzák a legnagyobb riadalmat, és közfelháborodást. A Rózsadombot elárasztják a nincstelen begyűjtő cigányok, akik ebből tartják fenn magukat, etetik családjukat, öltöztetik gyerekeiket. A baj az, hogy nekünk fehéreknek visszataszítóan hat, az a keleties, barbár viselkedési mód, ahogy ők az utcán viselkednek. Sötét alakok álldogálnak a rakások mellett, külön rakást építenek a számukra értékesnek ítélt tárgyakból, majd odaülnek éjszakázni. Hihetetlen jó szervezettséggel hajtják végre a feladatot, már kora délután óta ott vannak az utcákban, mielőtt kiraknák a dolgokat.

Annyira jól érződik rajtuk az első ember megszerző ösztöne, hogy káprázatos! Elsétáltunk egy rakás mellett, hirtelen ott termett egy buckalakó, és azt mondta, hogy ez az enyém. Kinéztem magamnak egy hálót, amire azt hittem merítőháló.

-Kell ez magának?

-Mennyit adsz érte? Ha meg tudunk egyezni...-(felemelte a hálót, láttam, hogy ez egy lepkegyűjtő).

-Á, akkor már nem is kell.

Otthagytam. Úgy vágta be a rakásba, ahogy egy értéktelen vacakot kell.

Miest megszűnt az értéke a hálónak már neki sem volt rá szüksége.

Tanulmányok sorát lehetne erről a jelenségről írni, jól kiviláglik az emberek magatartása ezekben a szokatlan helyzetekben.

Találkoztunk normális rendes cigányokkal is, akik kedvesen érdeklődtek mit szeretnénk, mit keresünk?

-Könyveket, kazettákat, régi dolgokat ilyesmit-feleltük. Erre váratlanul előkotort egy szatyor folyóiratot. Az éjszaka közepén:

-Honnan jöttél?

-Nyíregyházáról.

- Jártam ott. Olyan messziről?

- Kit ismersz onnan?

Nagyon jószívű, naív emberkével beszélgettünk, aki nem tehet arról, hogy olyan körülmények között él, amilyenek közt. Úgy néztek ki, mint valami utcai csövesek, alkoholtól bűzlöttek, koszosak voltak, és a talált ágyneműben-ágyban aludtak kinn az utcán, párnák közt. Elég szürreális ez a kép a fejemben róluk, ha nem látom nem hiszem el, hogy a villák alatt ilyesmi megtörténhetett.

Egész éjszaka talpon voltunk, jártuk az utcákat, fordultunk vagy négyszer, szedegettünk mi magunk is. Nem tehettük meg azt amit a digók, autó és ember híján, nekünk csupán a csontok maradtak.

De! Pozitív, hogy nagyon sok esetben más volt az érték fogalma itt is. A barnák főleg használati dolgokat, eladható tárgyakat kerestek, mi pedig otthonra, praktikus felhasználható kiegészítőket, amiért pénzt nem adnánk ki, de olyat, amit még fel lehet rögzíteni a táskára.

A rakások jöttek-mentek a barlanghoz vivő utcán, a sarkon hatalmas halom ruha. Kíváncsiságból arra mentem, alaposabban megnézni, mi is zajlik itt. Nagy fehér furgon a rakás előtt, a rakásban vagy négy asszony válogat, mögöttük egy megtermett pocakos fickó minket bámult. Néztem a rakást, sétálok, mikor észreveszem a szemezést, álltam a nézését. Volt itt egy olyan érzésem, hogyha elnézek, vagy elkezdek kutakodni a rakásban akkor itt ölre is mehetett volna a dolog. De felmértem a terepet, csupa női holmi, semmi nekünk való. Nyomás innen. De társammal sokáig beszéltünk erről a nézésről, amit nem értettünk. Olyan méregetés volt ez, mintha az udvarából akartam volna fát lopni. Veszedelmes, betyáros nézés volt. Józsi, -egyik éjszaka találkoztunk vele- mesélte, hogy odalenn a körúton éles szóváltásba keveredett egy digóval, egy rakás felett. Amit így fejezett be:

-"Na idefigyelj! Kétféle kimenetel lehetséges:

a> Ide adod és elmegyek békével

b> Kihívom a rendőrséget, és bevisznek mindkettőnket Közrend zavarás miatt. Kell ez neked?"

Azon az éjjel mikor megismerkedtünk Józsival, több fehér emberrel is szóba keveredtünk. Ez az esemény összehozta az embereket, mindenkinek kellett valami. Kinek antik bútorok, keretek, kinek edények, ruhák, játékok. Kulturált viselkedéssel még a kipakoló helyiekkel is szóba lehet állni, megkérdezni, mit rakott, ki.

A Zöldmáli úton sétáltunk, amikor az orrunk előtt tették ki a második kerékpárt a cigányok kezébe. Váltós Mountain bike-ot. Ha időben ott lettünk volna se mi kaptuk volna meg, mert a cigányok voltak ott előbb, és ők is voltak a legtöbben. Az a bringa megjavítva 15-20 ezer Ft.-ot ért, ha nem többet. A szomszéd telken a markos kemény legények hordták ki az utcára a holmit. A tulajjal szemben rendkívül udvariasak, előzékenyen viselkedtek, de mikor megláttak minket, állati vadsággal szóltak le, hogy először a lány nézi át a pakkokat. Itt le is álltunk várni egy kicsit, beszélgettünk a lánnyal. Ők Borsodból, Sárospatak mellől Sárazsadányból jöttek fel ide. Szegény, de jóravaló emberek voltak ők is, de hoztak magukkal valami marconaságot. A srácok a várakozás múló pillanatait pillangókések forgatásával ütötték el, ami nálunk el is érte hatását: gyorsan továbbálltunk.

Mégis eszembe jut, milyen idegenek lehetnek ezek itt, a nyomor hozta fel őket is. Közben lurkók akaszkodnak ránk, vidám, eleven gyerekek, látom rajtuk, falusiak, nem olyan róka képűek mint a városiak, tiszta nyílt tekintetük van, és kacagnivalóan naívak, aranyosak.

-Bácsi! Ezt elvihetem? Ez az enyém lehet? Tényleg?

-Nekem mesés könyv kell!!

Öröm volt velük társalogni, annyit kérdeztek, mindenre kíváncsiak voltak. Kár hogy idővel elromlanak. Van a vidéki emberben ez az egyszerűség, az a romlatlanság, ami miatt nagyon szerethető egy ember tipus ez. Nincs benne, annyi elkeseredés mint bennünk városiakban. De ez lehet csak a felszín, amit az antropológus lát. Mindenképp van bennük valami, amit ha megmutat akkor az ember ellágyul.

Fenn a Hegyvidéken, a szomszéd házból kijött a kisfiú, és válogatott a játékok, kazetták között. Szóval minden korosztály képviselte magát a legkisebbtől a legidősebbekig. S annyi, de tényleg annyi hasznos, újrafelhasználható tárgyat tettek ki, reggel nem akartam elhinni, hogy a kukásautó nem kegyelmez. Bútorokat, játékokat, ágyat, asztalt, széket, mindent elnyelt.

FOGYASSZÁL ÁDÁMKA! FOGYASSZÁL!!!

Bár, meg kell hagyni, hogy a cigány bandák jó munkát végeztek, a hasznos-épp tárgyak nagy részét elvitték, de mégis, nem lehetne megoldani ezt valahogy másképp?

Arra gondolok, hogy egy telepen lerakni a dolgokat, hogy ne az utcaképet rombolják, hogy ebben a nagy fogyasztói társadalomban az újrahasznosítást itt kellene elkezdeni. Mennyi energia ment el arra, hogy elkészítsék azt a tárgyat, legyen az egy ing vagy egy bútor. Ezeknek nem a szemétben lenne a helye, hanem a szegények otthonában. Azt nem tudom, hogy a kukásautó tartalma hegyre vagy kazánba kerül, de nagyon nem mindegy én úgy gondolom.

Egy szociális országnak ezt meg kellene tudni oldania. Tudom jól, hogy nem ez a legsúlyosabb kérdés, mert vagyunk pár milliónyian, akiknek nincs pénze, nincs munkahelye, de a szegény embereknek ez is sokat jelentene, ha ingyen hozzájuthatnának használati tárgyakhoz. 

valóban, ebben az országban nagyon sok minden nincs rendjén.