Az elmúlt hétvégén találkoztam egy lánnyal, egy különleges kisasszonnyal, akivel sok, igen sok közös nevezőnk van. Hasonlóak vagyunk jópár dologban, és mostanában nagyon sokat jár ezen az eszem. Még latin órán is. Megint... xD

Jönnek mennek az emberek itt mellettem a TIK-ben és kis híjján múlik sokszor a dolog, hogy el nem szólom némelyiknek magam. Képzeld!:

szereti a lilát, a fagyit, nemtesziaztamitazátlag, a coldplay-t, a verseket, a kiscsillagot, a vannak e nálatok állatokat, a hasát, a kiruccanásokat, a nyelveket, a tésztát kettőbe törve, laza és elbűvölő, mosolygós, humoros, szereti a régmúlt dolgait, érdeklődő, aktív, a Dankót, az édeset, a szabó balázstól a legót. Együttérző, aggódó, spontán, nemtervező, de beleegyező, jó megfigyelő, érzékeny a zenére, szívesen nézeget népi épületeket, koncertekre jár, társasági lány, nyirkos a tenyere, jól öltözködik és gyönyörű!

Akivel enni-inni-beszélgetni, és nagy valószínűséggel még táncolni is lehet.ááá

Annyira hasonlítunk, hogy azon gondolkodom, hogy nem is tudnák véle, egy egyszerű mezei barát viszonyban megmaradni, mert annyira...

és mindez csak most esik le. hú.

Bárhogy alakul is, nagyon szerencsés ember lesz az, akit maga mellé fogad. S csak irigyelni fogom tudni.