Hajnali négykor automatische felkeltem, mint akit kiugrasztottak az ágyból. Minden el volt boronálva, pont úgy, ahogy kell. Korábban indultam, így meglepve hallom a Vasút utcában a bemondó hangját. Különös volt, igyekeztem vizet vételezni ahogy töltöm a vizet, a vonat beszáguld az állomásra. Kis futással már ajtónyitás után felugrottam, s rádöbbentem, basszus: ez a sebes, nem a gyors. Félórával hosszabb menetidő, minden pusztában megállt. SZÍVÁS =)

Kecskemétnél felszállt két igazi vidéki lány, az egyik úgy őzött, mint öregapám. Ilyen parasztosan beszélni főleg egy lányt még sosem hallottam. Fel is tűnt, hogy facér mindkettő, mint borjú az új kapura, úgy bámultak.
Kelenföldön az Osztyapenkó térnél, ahol benzinkút és Mekdonáld szomszédol egymás mellett, ott álltam ki 8-kor stoppolni. Egy óra múlva jött egy pár, fél óra múlva még egy, de ők a benzinkútnál kérdezősködtek. Hát ezek beszarás hogy csinálták. Csajszin napszemüveg, keep smiling, fehér póló a köldök felett összecsomózva. Ez a legtutibb recept a sikerhez. Egy órát így is álltak, mert a legjobb helyet a benzinkút kivezetőjén én foglaltam be. Bicskére el is vittek volna, egy néni a lábai között kínált helyet...de egyik ajánlat sem volt túl meggyőző =)
A sztárpár elkelt, jött helyettük még egy és meg egy. Balatonra mentek. Az utsók kijöttek, kirakták az ujjuk hegyit és egyből megállt egy fehér furgon.Na ezt nem akartam elhinni.

10 órakkor egy alacsony simlis sapkás mosolygós kínai srác jött érdeklőni: Ez lenni emhetesz? Najó nem így angolul kérdezte =) A technikája a következő: beállt a Meki parkolójába s kérdezgette merre van Körmend, fél óra alatt elvitték mint a cukrot. Miután elkerült a harmadik balatonmi párocska odamentem a helyükre, közben a hátam mögött is észrevettem egy párt totál gáz helyen a kanyarban. Egy idő után rájöttem hogy a Sopron tábla szívás. GYorsan összehoztam egy GYőr feliratú táblácskát. Kirakom, s megállt egy fehér utasszállító. Az ajtóban szembesültem azzal a kellemes ténnyel, hogy más stopposok is segítenek bepakolni. VOLT-ra igyekeztek hárman, hát ez mázli. Egy pedagógus, egy Műszakos, s egy infós srác, akik dolgozói bérlettel nyomultak. Beszélgettünk, a srác fesztivál stoppos Újvidéktől Berlinig képes volt elmenni egy-egy koncertért. A várakozás közben született a nagysikerű Vigyél el, avagy John Travolta go a VOLT-ra valamint az Országúti blúz, piszkosul húz ezaz út. A 85-s soproni leágazásnál raktak ki, a kipakolás komplett csapatmunka volt, mindenki segített
mindenkinek, láncban adtuk ki a tatyókat. Kaja és pisiszünet közben kamionstop. Nekem adták a fuvart, 3-4 lépcsőt kellett függőlegesen feltornáznom magam, a csöves hátizsákomat úgy adták fel lentről. Hát így két méter magasan még sosem utaztam, meg kell hagyni: valóban az országút királya! Magasan uralkodik, belátható a végtelen  út, komplett háztartás a sofőr mellett, előttem a kesztyűtartón chopper makettek.
Pokolarcú. Így hívták a fejkendős szakállas lázadót, hátul az ágy fölött a déli konföderációs zászló, egy vérbeli lázadóval volt dolgom. Pináról, motorokról, rockn'roll-ról, kurvákról lehetett az öreggel beszélni. Letett a petőházi leágazásnál. Dekoltam vagy félórát -ezalatt jött egy traktoros, felmutatta neki a Sopron táblát xD- s itt voltam először ideges, mert láttam az órán, hogy késni fogok. Ám Isten különös fintora, hogy sikerült odaérnem 14:30-ra a bánhofra. Egy ornitológus-vegyszerkereskedő-jófej úr közreműködésével, aki a fiának karácsonyra VOLT bérletet adott =D

Az állomáson várom Mirázs vonatát, ami 70 percet késett. Szeretjük a soproni sörgyárat, mert gondoskodtak italunkról, narancsos alkoholmentes sört osztogattak a lányok. Csövesekkel és takarítókkal lespanolva: ül és vár csak ül. A meg Rend-íthetetlen őrök háta mögött dugiba megittam egy doboz sert, s egész fesztivál hangulat uralkodott az állomás környékén. Csövesek énekelték a csillag vagy fecskét, a busz előtti flaszteren üldögéltem vadidegen fiatalokkal, ekor begurultak Bandiék. IGYUNK EGY JONATÁNT! na KI KÉR EGY BANGOS JOHNNYT?? Aki a legnagyobbat dobja, ISZIK! Kipécézték a lányokat, dobáltak a megállóban, dobáltak
a buszon, igen vidám hangulatot teremtve a tömött buszon mindannyiunknak. Egy srác a vonaton elhagyta a bérletét, gyűjtögetve próbált újat venni. Miráékkal odabenn találkoztam össze, sátorhelyet nem találva,
így már csak a Nagy-rét maradt...Előre megmondtam, hogy 8-kor a nap fog kikergetni minket, innen, de rájuk hagytam.

A 0. nap Belga-Quimby, Kiscsillag, Brains adta a talp alá valót, sátorállítás közben pedig Európa Kiadó szólt. A Brains-en hullafáradtan tolultam, vadállat volt.

Ez volt ez első előtti, azaz a nulladik nap.