A történelmet mesélni egy végtelen történet. Rengeteget lehet róla írni-beszélni, elemezni, a végtelenségig...

Fontos: Nem elfelejteni, hogy a legtöbb diáknak az érdemjegy nem fontos! Ezzel nem lehet büntetni, mert csak halmozni fogja a karókat! Azt kell elérni, hogy jól érezze magát, be akarjon ülni, mert érdekelni fogja a tanár mondandója, esetleg a téma is.

A töri mellett a fő hangsúlynak a látványosságon, a figyelem felhíváson és a közelébe adáson van. Ennek érdekében használni kell mindent. Korabeli pletykákat, pszichológiai módszereket, goggle maps-et, múzeumokat, saját ereklyék kézbeadását, kirándulásokat, filmek elemzését, fiúknak csataelemzést-vért és hősöket, lányoknak korabeli életmódot, nők helyzetét, lehetőleg kiscsoportokban közösséget kovácsolni. Varázst kell tudni nyújtani. A jó tanulókat biztatni, a rossz tanulókat úgy semmibe venni, hogy közben folyamatosan figyelni őket mikor tesznek-mondanak valami jót, s akkor felhívni a figyelmet rájuk. Ha rosszat tesznek, fű alatt megbeszélni vele a dolgot. Például, doga kiosztásnál mindenki elmehet, amikor megkapta, a rosszakat utoljára tenni, és úgy foglalkozni velük, hogy azt a többiek ne lássák. Kerülni a felhívó, figyelemkeltő akciókat. Kizárólag a jó dolgokra összpontosítani a tanulóknál az órákon. Kivágásnak semmi értelme, mert a diákok úgyis elérik hogy visszatérhessenek, ezzel is növelve a cirkuszi játékok élményeit. A műsort nem a diákok teszik, hanem a tanár. Aki többszörösen akadályozza viselkedésével az órát..

Talán tanulni lehetne a néger gettóbeli tanároktól. Képesek voltak felhívni a diákok figyelmét a tanulásra, ezzel egy job élet reménységét kecsegtetve nekik. 

A mai legtöbb tanár azzal rontotta el, vagy nem tanár alkat, vagy már nem érdekli- és beletörődött, rossz módszert választott, és belemerült a megrendíthetetlenbe. Vagy elkeseredett. A rossz hírű iskolák tanulói felzabálják a tanárokat. Talán azért is, mert ezeknek a tanároknak nincs hite. Meggyűlölik az egészet, és innentől hullamérgezést kap az egész dolog. Utána kéne olvasni ezeknek a dolgoknak, tanárokkal beszélni mindkét oldalról-olanokkal, akik tudtak változtani, és olyanokkal, akik nem. Ők hol rontották el, és a változtatók hol variáltak. Diákokkal is érdemes lehet beszélni, mit látnak jónak vagy rossznak. Túl azon hogy leértékelik a tanárt.

Rengeteg képet, forrást használni, és ha igényli a téma, akkor részletekre bemenően ismertetni az adott kor játszmáit. 

Történelem. Egy nagy mese. Kell egy csapat az osztályokból, akik összefognak, és tanítják a rosszabb képességűeket. Év elején az óra és szünidő kontójára is, kell egy kirándulás, ahol ismerkedhetnek a hely varázsával, egymással, magával a tanárral is, akinek a gyakorlati segítségét már itt is megtapasztalhatják. Hangulatos sátorozás, mesékkel, borral, gitárral. Még jobb lenne egy ásatás! Munka, Tanulás, pihenés. Aki meg nem jön, annak kötelező külön óra tartása! Minden személlyel kiépíteni egy közvetlen kontaktust. 

Gyerekekkel megismertetni a történelmet könnyebb, mert tiszta alapanyagokból építkezünk. Nincsenek előző rossz élmények, az órával ,vagy a tanárral kapcsolatban. Tiszta lappal kezdünk, és itt kell figyelnünk, mert minden rossz lépéssel az utánunk jövők alatt vágjuk a fát.