Ideje fölrepülnöm, 

magam a fénybe ölnöm 

Valami különleges nyugalom szállt végre rám, a ma este folyamán. Elmúlt a pokol, a háborgás, megszüntettem. Magamnak csináltam, magamnak is tüntettem el.

Rájöttem pár dologra az elmúlt pár órában, és ennek most nagyon örülök. 

1; Az öcsémmel beszélgetve rájöttem hogy nem ért semmit a Dorkával való kapcsolatom végéről. Hiába magyaráztam csak nézett. Azt mondta hogy furán gondolkozunk. Pár éve még én is ezt gondoltam! És tessék... 

2; Felesleges a szenvedés, mert csak magamnak ártok vele. A kicsike papírkutyát nem érdekli hogy szenvedek. Az emberek a boldog embereket szeretik. Én egy boldog ember vagyok. Nem ragadhatok rá senkire, nem aggathatom a problémáimat, azokat nekem kell megoldani. Foglalkozni a barátokkal sokkal fontosabb dolog. 

3; Rájöttem, hogy bennem van Isten, hogy már 24 éve együtt vagyunk, velem volt, és velem lesz életem végéig, ez ellen nem tehetek semmit. Én vagyok az ősidők óta meglévő hármasság: test-lélek-szellem. Isten pedig bennem van. Ez megnyugtató érzés.

4; Ezt a szakítós dolgot, lehet hogy a tudatalattim vitte véghez, mert gondoltam már rá, milyen lenne ha másokkal is együtt lehetnék.

5; Ebben benne van az is, hogy az annyira tökéletes volt barátnőmmel egyszer lehet hogy majd újra összejövünk, csak még érnem kell ahhoz az igazán komoly, és tartós kapcsolathoz, amiben tiszteljük, és szeretjük a másikat. Akár így is fel lehet fogni: felkészülés.

Mindehhez kellett ez a szakítás.

Folytatom az életem fonalát, ott ahol abbahagytam: utazás, barátok, kaland, élvezni az életet, mert most vagyok fiatal, most tehetem meg mindezeket.

Közben meg:

Munka, tanulás, nyelvvizsga, egyetem, diploma, Waldorf képzés.

Van célom, tudom mit akarok, megvan hozzá az erőm, és képességem. hiszek magamban, és hiszem, hogy boldog tudok lenni a jövőben. 

Nekem most ennyi elég. Ideje rendes-hasznos életet élni! Hálával tartozom mindezért Dorkának, aki segített, támogatott. Köszönöm! 

=)

Pajtikák csak vidáman!