Önkéntesség.

Mennyi lehetőség van ebben az egy szóban! Jutott eszembe, amikor egy hideg februári délután a áttekertem a barátnőmhöz Szatymazon. Az útról jobbra- balra tekintve mindenhol áll a belvíz. Ha sikerülne a helyi fiatalokat a faluban megmozgatni, jégkorcsolyapályákat lehetne az ifjúságnak építeni. Fiúknak jégkorong, lányoknak jégkorit. A fagy elmúltával, pedig közmunkával lehetne a víz lecsapolását is elvégezni.

Budai sétám után ötlött fejembe a gondolat: Mi van a magyar sípályákkal?  Trianon után elkerültek a magyar sípályák. A két világháború között élő magyarság ekkor anyagilag is áldozott új sípályákra. Érdekes módon, még a kommunizmus alatt is ápolták ennek az úri sportnak a hagyományait. Mára? Sajnos lépten-nyomon tűnnek el a generátorok, kábelek. Igazán kár, hogy ilyen apró okok miatt épült le ez a sportág.

Efféléken gondolkodám, mire beértem és lepihentem.