Erre keltem reggel, no meg arra, hogy régi betegségem újra erőt vesz rajtam. Sajnos. Egykor kivágták az orvosok anyukám engedélye nélkül, most meg mellette közvetlenül a szemem mellett jelentkezett egy kis púp.

Tartok tőle, hogy ráfog menni a bal szemem világa. Naponta túrázok, sportolok, fokhagymát eszem, és próbálok vitamint magamba táplálni. Ennyit a bajokról, egyébiránt jól vagyok.

 Erre a számra szeretném, ha eltemetnék hamvaimat. Mikor hallgatom, akkor azt hiszem mindenre képes vagyok, minden tökéletes. Bal szemem egyfolytában könnyezik, ha a dalszövegre koncentrálok. De lehet hogy a ciszta miatt van.

Talán ez lehet az oka annak is, hogy állandóan mehetnékem van. Végemet hiszem érezni. Talán ez van az a könyvfalás üzemmód is, élvezni akarom az életet, meg akarom ízlelni az utolsó egészséges pillanatomig, mert lehet nem élek soká.

rebbenő szemmel ülök a fényben rózsafa ugrik át a sövényen ugrik a fény is gyűlik a felleg surran a villám s már feleselget s már feleselget fenn a magasban fenn a magasban dörgedelem vad dörgedelem vad dörgedelemmel dörgedelemmel s kékje lehervad s kékje lehervad lenn a tavaknak lenn a tavaknak s tükre megárad s tükre megárad jöjj be a házba jöjj be a házba vesd le ruhádat vesd le ruhádat már esik is kinn már esik is kinn már esik is kinn vesd le az inged mossa az eső mossa az eső össze szívünket