Ma megkaptuk a félévi jegyeinket papíron. Egy hármasom lett, a többi mind kitűnő és jó. Kultúrtörin Hóman Bálintról, és a második világháborús hadba lépés volt a téma. Műfajismereten a tanár úr arra kért minket, hogy egy héten keresztül blogoljunk.

Hát íme:

Miután kiléptem a suliból, puha hószőnyegen trappoltam, át a koli felé. Hazafele úton Dorkára gondoltam, meg arra, hogy mit is kéne leírnom? 

Ám, eszembe jutott egy másik változat is. Azonnal fogom magam felpattanok az első buszra, és már kinn is vagyok a városból, kinn a Hűvösvölgyi megállóban. Itt a tiszta levegőben egyedül a tiszta hótakaróban töröm fel a szűz havat. Eltrappolok az egyik kilátóba, alaposan kiárasztom magam, majd a csípős hidegben pár korty Hubertusszal engedek fel a fagyból...

De jó is lenne! Közben arra gondolnék, hogy meg kéne látogatni a hidegkúti Klebersberg-kúriát is, ha már ennyire kinn vagyok. De nem. Nem fogom ezt tenni, mert ez is messzire esik ide, nem beszélve a többi vágyamtól, kísértésemtől melyek folyton zaklatnak ott belül. Más dolgom van!

Azért vagyok itt, mert el kell végeznem a sulit. Jó jegyekkel kell hazaállnom, a barátnőm elé, a szüleim elé. Nem tehetek meg mindig mindent, amit szeretnék. Bár teljes szívből csavarognék el innen, de hiszem, hogy lesz erre még alkalom. Úgyhogy abbafejezem az ábrándjaim, és felvonulok gépelni.