Mezőmadarasi népzene

Szerdán elbúcsúztam tőle. Ő felszállt a pécsi buszra, én pedig begyalogoltam a városba tanulni. A Tikben ültem-álltam egész nap. Jegyzeteltem, beszélgettem, gépeztem, hát, ahogy telik az idő. Győzővel kávézás, kakaóscsiga-pogácsa halmazok a bringatáskában...A jó öreg Tik légköre semmit sem változott. Fiatalok jöttek-mentek, alig egy-két régi arc. Az MA-s barátaim el vannak veszve az egyetem magányában. Nincs senki, aki szervezne, beszélgetne, társaságot alakítana. Nekem meg ez ugye igen fura. Mióta városba kerültem mindig gondoskodtam baráti körökről. Most ez megszünt. Elpályáztam a városból, és a barátaimat egy kicsit cserbe hagytam.

Bringatúra összetalálka

Éppen ezért a nyári csapattal előzetesen megbeszéltük, hogy összefutunk egy délután pár óra erejéig. Csütörtökre esett a választás, Dorka és Laura kivételével mindenki jelen volt. Szerdán Győző Vikizni volt, én pedig csütörtök kora-délutánra pedig Bélabácsizást terveztem be. Igen mozgalmasra sikeredtek ezek a Dorkanélkülinapok.

Áttekertem anyukám "mama-mobil"-jával Sándorfalvára, (útközben láncleesések) Tanár úr barátomnál elbeszélgettünk egy másfél órát. Visszavittem az Augusztusban kölcsönkért lemezeit. Ajándékba adtam neki Magyarország története sorozatot, amit személyesen gyűjötttem egybe. Beszélgetés közben zavarban is érzem magam sokszor, mert tegeződünk, meg mert nem tudom. Igen nagyra tartom a tanár urat, de megfogalmazhatatlan az a furcsság, hogy van ideje rám, egy töpszli emberre. Kevés volt az idő, amit itt eltöltöttem, úgyhogy szeretnék még a tanár úrral tapasztalatokat megbeszélni, meg kikérni a véleményét sok mindenről.

Hazafele hihetetlen sebességre kapcsoltam a mama-mobillal, 3x esett le az a nyavalya lánc.... De még így is kis híjján elértem a kitűzött célt. Végülis, a busz elhúzott mellettem, és kénytelen-kelletlen a 4 órásival kellett bemennem, nekem a szervezőnek, akinek kutyakötelessége lett volna időben ott lennie. Andris a buszon hívott fel engem, és kérdezte hol vagyok, és hogy hozom-e a Dorkát! Hát mondom neki, Dorkával sajnos nem tudok szolgálni, mert ő Pécsen van...

Fél 5-re én is ott voltam, és ekkora beért Kata is, a két fiú mellé. Utánunk Győző, utoljára, de nem utolsó sorban Eszter is befutott. Itt volt mindenki, akit elhívtam. Voltak hatalmas nagy sztorizgatások, stoppolások, megbeszélések, tervezgetések, és nevetések is. Én nagyon jól éreztem magam, bár egy cseppet zavaró volt, hogy ennyi mindenki -jóbarátom egytől egyig- jelen volt. Talán nem is tudunk úgy elmélyülni, ahogy illene egy másik ember lélektanában. Mikor már 4-en ültük körbe az asztalt volt az, hogy nemcsak egy-két ember szólalt meg, hanem mindenki hozzászólt, kérdezett, tehát ekkor alakult ki az a fajta eszmecsere, amire nekem szükségem volt. Bár még ez is hagyott maga után kívánnivalót. De teljesen rendben volt ez az este. Nekem is, és azt hiszem a többieknek is szükségük volt arra, hogy tartozzanak erre a pár órára egymáshoz, a közös dolgokhoz, emlékekhez. Szeretem ezeket az embereket minden hibájukkal, és jóvonásaikkal együtt!!!

Szó volt ezen az estén a leendő nyári program-Erdélyi hegymászás, vagy kenu-túra, meg a Zempléni stoppos kalandunkat adtuk elő. Csabi a Törökországi élményeiből adott elő egy szeletet. Amilyen lassan jöttünk össze, olyan lassan is mentünk szétfele. Mindenkit hívott el a dolga, barátok, táncház, vásárlás...

Győző-Csabi-megén az utolsó órákig kitartottunk. Elsétáltunk a a Csészényi-térrem itt leültünmk egy mozifotel-szerűséágbe. És nem tudunk szétválni, mert még mindig volt elbeszélni valónk. Melegek voltak a fotelek, nekünk meg jólesett a beszéd. Itt kapott minekt a telefon, Andrásnak a TECSÓ pénztárában eszébe jutott, hogy fizetés nélkül távozott a Milkából!! Ezen jót szórakoztunk. A telefont átadtam csabinak, aki beleröhögött, ő meg továbbadta Győzőnek aki lefixálta vele atalálkozót. Erre Andris tökprecízen megjelent, és leszámolta a pénzt. =)

Továbbá ehhen az estéhez kötődik a pajszer-pajusz kombináció, meg egy csomó hülyeség mai most nem jut eszembe. De hihetetlen mennyit összeröhögtünk. Csabitól hallottam először arról a srácról, aki Dunaszerdahelytől bebringázta Kőrösi Csoma útvonalát! Megbeszéltük, hogy Decemberben csinálunk egy vígjátékos estét. Vagy Bud Spencer és Terence- Hilles filmeket fogunk nézni, vagy a Másnaposok2-őt. Lányok hozhatnak sütit, fiúk pedig innit. =)

Végül szétváltunk, én pedig a 21:35?-as busszal hazabatyogtam. A Gulyásnál szálltam le, és hazafutottam. Itt pedig rájöttem arra, hogy hatalmas nagy félelmeim vannak újabban a sötétséggel kapcsolatban. Félek mindentől. Rendőr, ellenőr, rablás, ölés, betörés, minden amit el tudsz képzelni. Magától az éjszkától. Szerintem ez a városi benntlakás miatt lehet. Amíg itthon laktam, addig ezek nem voltak. Számtalanszor hazasétáltam, futottam, bármi. Most meg...el vagyok szokva a setéttől...nem tesz jót nekem ez a város.

Városiassá tesz!!!

Futottam haza, és a bokor elkezdett mozogni. oylan mélyen felkiáltottam ösztönösen hirtelen, hogy magam is meglepődtem. Jé nekem ilyen hangom is van?!

De csak egy kóbor macska ilyedt meg a zakatoló kocogásomtól.

Este a rádióban hallottam egy csapatról, akik önkéntes munkákat végeznek Indiában Kőrösi Csoma SÁndor által járt egyik Palotában. Ezt felújítjálk, lésőbbi terveik szerint pedig a kolostorokat is korhűen szeretnék megőrizni, ahol Kőrősi Csoma járt. No ez a két információ teljesen betett nekem. Amit hallottam csabitól, meg amivel itt megtömték a fejem, az kész. Másnap be kellett pötyögnöm a keresőbe a kulcsszavakat. és ezeket dobta ki:

http://www.nol.hu/lap/kult/20100930-iden_is_dolgoztak_magyarok_csoma_szobajaban

http://hg.hu/cikk/epiteszet/9185-magyarok-mentik-meg-korosi-csoma-sandor-nyugat-tibeti-lakhelyet-

http://www.felvidek.polgarinfo.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=438

Péntek

Ma semmi hasznosat nem végeztem, illetve mégis: ástam fel a kertből egy kis darabot. Aztán -este- Viktor elért olyan 5-6 óra körül és lefixáltuk, hogy akkor egy hagyományos Kakizást megejtünk. Jött Viktor, meg Balázs, és cserélgettük az eszméket, duruzsoltunk a kocsma egyik végibe, Balázs átment adventista gyülekezetbe, és hívő lett. Hazajött Németországból, rengeteget mesélt, főleg a berugásokra, a rendőri ellenőrzésekre, munkahelyek, siker, jövő, Biblia, vallás voltak a fő témák. 3 órát velük is nagyon simán eltöltöttem. Biliárdoztak a megérkezésemig, majd beültünk dumálni. Rég láttam már őket, és azt kell mondjam, hogy hiányoztak is nagyon. Hiányoznak a régi hülyülések, kalandozások, vállalkozások.

Végül is e három nap alatt összejártam a számomra fontos embereket, most már mehetek vissza Budapestre egy újabb hónapra, mert úgy érzem feltöltődtem velük. Köszönöm!