Szatymazi helytörténet
Az én lakóhelyem az Alföldön található, egy kis község: Szatymaz. Ma már mintegy 4500 lélek lakja, és jelentősége a baracktermesztésben van. De nem volt ez mindig így. A mai állapot a XIX. és a XX. század történései befolyásolták jelentősen.
A török hódoltság miatt az alföldi falvak elnéptelenedtek, népességük a városba menekült. Megindult a pusztásodás, az egykor művelt földterület legelő és kaszáló területté vált. Marhacsordákat legeltetett e helyt a város. Az állattartók szállásaiból alakult ki a XVIII. században a tanyásodás, ami kezdetben ideiglenes nyári lakhely, később állandó télen-nyáron való kint lakást eredményezett. Az állattartás helyett fokozatosan a földművelése vette át a szerepet, ez követelte meg az örökös kint létet. A század második felében szegedi polgárok kezdik meg a szőlőtelepítéseket, és ezzel a következő évszázad virágzását indították el.
1840-re Szatymaz határában létrejöttek a szőlőhegyek, melyek mindmáig megőrizték a hont foglaló családok neveit.
„Sajátos a Neszűrjhegy ~ Neszűrhegy származtatása. Inczefi Géza, a Szeged vidéki földrajzi nevek kiváló kutatója 1825-ből idézi első előfordulását: „Ne szűr hegyében szőllőnk…”. Majd 1845-ből: „ne szűr hegybe homoki szőllő.” 32 Úgy véli: „tréfás név, amellyel a kevés termést adó szőlőt illették … Az sincs kizárva, hogy a 18. században a sivány homokra telepített első szőlőt nevezték így el.” A szatymazi határrész talaját ismerve utóbbi magyarázatát tartom helyénvalónak: a Dorozsmával szomszédos szőlőket laza homoktalajon telepítették, azt vélhették, nem is fognak ott bort szűrni. Azután mégis szűrtek, de az első név rajta maradt a ma is szőlőt termő homokon.”
Ezek a hegyek pusztán nevükben voltak hegyek. Dűlőnek is nevezett homok dombocskák voltak, amik még ma is előfordulnak az Alföldön. Mára már széthordták az alacsonyabb területekre. Talán csak a temetődomb őrizte meg egykori nagyságát. Állítólag bronzkori sírhalom volt, (kurgán). Valamikor az Árpád korban ezeket a halmokat hasznosították jelzőrendszerként. Máglya továbbadásával adták tova a parancsot szerte az országban.
A tanyák kialakulása köszönhető a földbőségnek, de a nehéz, egész embert igénylő művelési módnak is:
„Városunk határában nincsenek nyomásokra felosztott, hanem tagosított birtokok, mellyek átaljában sívó vagy épen re-pülő homokból állván, a gazdának éber figyelmét, gondoskodását és így jelenlétét igénylik, ha hálátlan homokját gyümölcsözővé tenni akarja … Ez volt fő oka az úgynevezett tanyák eredetének, mellyeknek most elpusztítása czéloztatik … Itt vannak a birtokosnak minden épületei, itt tartja jószágát, itt tenyészt és termeszt, és homokjának egy részét még kertileg is míveli, itt van továbbá szőllő és gyümölcsös kertje, s maga a lehetőleg nagyobb … költség és idő kíméléssel végezheti minden munkáját … és segíthet a széltől felkapott homok borította vagy földjétől megfosztott szőllőkön és vetéseken…”
A népoktatás első épületei is e korszakban épültek fel.
1879- a szegedi nagy árvízig vissza
A szegedi családok az árvíz pusztítása elől vagy után sokan menekültek ki Szatymazra a rokonokhoz. Sokan közülük nem is tértek visza a városban, hanem itt telepedtek meg. A szőlőhegyekben épületeket emeltek. Ekkor alakult ki
Tanyák és írók
Az 1878–80-ban Szegeden újságíráskodó Mikszáth Kálmán sűrűn vendégeskedett a szatymazi Zsótér-tanyán.
A nagyobb városi birtokosok szőleikben kúria jellegű, három-négyszobás házakat építtettek, ahol a család hét végén és nyaranta elidőzött
Az 1880-as évektől a szőlőhegybeli, részint kuriális stílusú vagyis oszlopos előtornácú, részint polgári villaszerű épületek a szegedi birtokosok kedvelt kirándulóhelyei lettek. A századvégi városismertető erről úgy ír: „A nagyobbára tisztviselőkből, kereskedőkből és birtokosokból álló szegedi közönség a szatymazi homokon nyaral.”+
Valószínű, hogy a szatymazi szőlőhegyekben legkorábban építkező városi birtokos Felmayer Antal. Az Alpárihegyben és Neszűrjhegyben már az 1840-es években többholdas szőleje volt. Elődei Bécsből származtak, és Szeged-Felsővároson vásároltak telket. Apja tehetős szűrszabómester. Felmayer Antal (1798–1873) kékfestő-, kelmefestő-mesterséget tanult, és felsővárosi műhelyét 1826-ban gyári szint-re fejlesztette. A Kossuth kezdeményezte védegylet híve és szorgalmazója, több szegedi társadalmi egyesület alapító tagja.53 Alpárhegyi szőlőbirtokán, a pesti országút melletti nagy tanyáját 1887-ben örökösei bírták. Egyik fia Szegeden bankigazgató lett, s a századelőn nála volt szőlőkapás Katona Antal. A 10-12 holdas Felmayer-féle szőlőben – lányának emlékezése szerint – „olyan fizetése volt, hogy a városban egy közepes tisztviselő sem kapott annyit”. Katona Antal 1910-ben fölhagyott a kapássággal, mert „a gazdasszonnyal összekülönbözött,” és megvette Gera Imrétől a Fehértó 150. sz. tanyát, 21 lánc földdel. Egy évvel később Felmayer felesége, majd a birtokos is elhalálozott, s mivel gyermekük nem volt, a tekintélyes alpárhegyi szőlő és nyaraló új gazdákra talált.
Felmayer Antal János öccsének a fia, szintén Felmayer János (1845–1905) tímármester, Zomborihegyben, a vasút mellett vásárolt szőlőt. Bálint Sándor szerint róla, más vélemény szerint a környéken szőlőt birtokló négy Jánosról – Felmayer János, Gál János kereskedő, Nyári János ügyvéd és Reizner János – kapta nevét az eredetileg Alpár-Neszűrjnek nevezett vasúti megálló.54 Felmayer János szőlőbeli nyaralója (Szatymaz kapitányság 32. sz.) a vasúttól keletre, éppen a megállóhellyel szemben, a jánosszállási út mellett terült el.
A neszűrjhegyi út és a tanyaközpontból nyugatra vezető út (ma Kossuth Lajos utca) kereszteződése mellett ma is látható, jóllehet átalakítva, a Barcsay-villa. Építtetője Barcsay Károly (1841–1913) gyógyszerész erdélyi nemesi családból származott, és 1874-ben telepedett le Szegeden. 1875-ben Götz Károlytól megvette a Götz-házban (Széchenyi tér 12.) lévő, Az Isteni gondviseléshez címzett gyógyszertárat. Az egyik családtag emlékezete úgy tartja számon, hogy az 1879-i nagy árvíz előtt vásárolta szatymazi birtokát, ott építkezett, és családja az árvíz elől már oda menekült. Az 1887. évi kataszteri térkép a 48 320. helyrajzi számú telken téglalap formájú, homlokzata közepén előrenyúló, föltehetően oszlopos, kúria jellegű épületet mutat (106. szelvény). Az oszlopos középtornácot később beépítették, homlokzatát egyszerűsítették, ezért az épület elveszítette kuriális jellegét.
Neszűrjhegyben az egykori szegedi polgármester, Wőber György özvegye, a Treszky és a Zombori család bírt nagyobb területű szőlőt, és épített az 1880-as évekig nyaralót.56 Pálfy János (1836–1913) alsóvárosi kovácsmester és vasöntöde-tulajdonos neszűrji birtokán 1887 előtt már építkezett Szatymaz kapitányság 114. sz. alatt. A módos iparos és gyáralapító kb. 10 holdas birtokán négyszoba-konyha-kamrás, nyitott verandás házat, melléje borházat építtetett. (13. kép.) Idős korában tanyáján lakott, ott is hunyt el.
A szatymazi vasútállomástól délre lévő vasúti átjáró melletti szőlő és az ottani nyaraló tulajdonosa 1887-ben Trischler Péter kereskedő volt. A klasszicista jellegű nyaraló előtt kert, mögötte két épület – az egyik bizonyosan kapáslakás – állott. (14. kép.) Idősebb szatymaziak ezt az épületet Pártos-villának, utóbb Kup Béla katonatiszt házaként ismerték, az ötvenes évektől a helyi pártszervezet székháza volt, újabban pedig idősek napközi otthona.
A Gál család másik, a jánosszállási út mellett épült nyaralója zömök saroktornyáról ismert (Szatymaz I. ker. 14.). (16. kép.). A századelőn Zolnay Jenő a tulaj-donosa, aki Gál Erzsébetet vette feleségül.57 Tőlük Preszly Lóránd ny. csendőr ezredes vásárolta meg. A 2,5 holdas szőlőt kapás gondozta. 1949-ben a villát állami tulajdonba vették, és néhány évig óvodának használták.
Miután az 1890-es évekre a szatymazi szőlők számos szegedi polgárcsalád kedvelt nyaralóhelyévé váltak, a századfordulón és a századelőn újabb kereskedők, iparosok, hivatalnokok vásároltak szőlőt vagy puszta földet, és építtettek nyaralót. Részint a „ferencjózsefi békeidők” gazdasági konjunktúrája teremtett erre kedvező lehetőséget, részint a falusias környezet és az ott kialakított társasélet vonzó mintát nyújtott az árvíz utáni újjáépítés éveiben nagyvárossá fejlődött Szeged polgárainak.58
Látható, a szegedi polgárok két-három, a vagyonosabbak ötszobás, eredetileg nyitott, oszlopos verandás nyaralókat építtettek. A nyaraló két-három helyisége alá tégla boltozatú vagy különálló pince épült. Akiknek 4–5 vagy több holdnyi szőlejük volt, borházat is emeltek, ahol a szőlőt földolgozták, darálták, préselték. A nyaraló telkén szoba-konya vagy szoba-konyha-kamra beosztású kapásház állott, amely a magasabb, igényesebb kivitelű, rendszerint lépcső följáratú úri lak mellett hagyományos jellegű, szabadkéményes, nádtetős parasztház volt.
A nyaralók építészetében a klasszicizmusnak és az eklektikának a korszakra jellemző stílusjegyeit fedezhetjük föl. Egyedi az Eisenstädter-villa homlokzatának fűrészelt fenyődeszka díszítése (Szatymaz II. ker. 166.). (17. kép.) Hasonló kivitelű fűrészelt ornamensek díszítik Wagner Adolf villájának homlokzatát. (Szatymaz II. ker. 115.)
A ma 5000 lelkes falu több részből áll össze. Jánosszállás, Vilmaszállás, és a
A szegedi határban alakult ki Szatymaz tanyaközség.
XIX. században
A települést szőlőhegyek jellemezték, a városi polgárok telepítették venyigével be a homokdombokat. Amiből a későbbi évek során egyre kevesebb lett.
1). A Boldog Békeidők
A kiegyezés utáni korszak hozta el Szatymaz fellendülését is,
A filoxéra járvány hozta meg a szőlőültetés virágkorát. A magas kvarctartalmú homok
Nyári János ügyvéd, alpárhegyi szőlőtulajdonos kezdeményezésére a MÁV Alpár-Neszűrj néven megállót létesített, melynek utóbb a Jánosszállás nevet adták. Az 1880-as évektől a szőlőhegybeli, részint kuriális stílusú vagyis oszlopos előtornácú, részint polgári villaszerű épületek a szegedi birtokosok kedvelt kirándulóhelyei lettek. A századvégi városismertető erről úgy ír: „A nagyobbára tisztviselőkből, kereskedőkből és birtokosokból álló szegedi közönség a szatymazi homokon nyaral.”
z 1879-i nagy árvíz előtt vásárolta szatymazi birtokát, ott építkezett, és családja az árvíz elől már oda menekült. A
Látható, a szegedi polgárok két-három, a vagyonosabbak ötszobás, eredetileg nyitott, oszlopos verandás nyaralókat építtettek. A nyaraló két-három helyisége alá tégla boltozatú vagy különálló pince épült. Akiknek 4–5 vagy több holdnyi szőlejük volt, borházat is emeltek, ahol a szőlőt földolgozták, darálták, préselték. A nyaraló telkén szoba-konya vagy szoba-konyha-kamra beosztású kapásház állott, amely a magasabb, igényesebb kivitelű, rendszerint lépcső följáratú úri lak mellett hagyományos jellegű, szabadkéményes, nádtetős parasztház volt.
A nyaralók építészetében a klasszicizmusnak és az eklektikának a korszakra jellemző stílusjegyeit fedezhetjük föl. Egyedi az Eisenstädter-villa homlokzatának fűrészelt fenyődeszka díszítése (Szatymaz II. ker. 166.). (17. kép.) Hasonló kivitelű fűrészelt ornamensek díszítik Wagner Adolf villájának homlokzatát. (Szatymaz II. ker. 115.)
öbb városi tisztviselő szatymazi „tanyáján” lakott, és naponta vonatozott Szegedre. A szatymazi úri szőlők hírére jellemző, hogy az 1920-as évek végén Király József kecskeméti tanár négy gyermekének hozományul 1-1 hold szőlőt, gyümölcsöst vásárolt Jánosszálláson. Három lánya és egy fia kapott jánosszállási szőlőföldet. Irma lányát Borbola Jenő későbbi városi rendőr főkapitány-helyettes vette feleségül. A négyszobás Borbola-nyaraló – átalakítva – ma is áll. Mellette nem volt kapásház, hanem a kapás benn lakott a birtokos házában.
XX.század kultúrájának lecsapódása Szatymazon.
A századforduló utánra datálódik Szatymazon a kápolna, a Báló-kocsma, és a nyári fürdő nyitása is. Ekkor alakult ki a tanyaközpont helyszíne. A vasúttal szembeni telkeken üzletek nyíltak. A kocsma adott helyet a gazdakör üléseinek, vasárnap reggelente itt gyűltek össze a napszámosok. A vasúttól keletre posta, orvoslakás, a templom mellett pedig gazdasági iskola épült föl. A gazdakör tevékenységének köszönhetően népszerűsítették a gyümölcstermesztést: intenzív szőlő és gyümölcstermelés lett jellemző a homokvidéken.
öldműveléssel foglalkozó néposztályának szellemi és anyagi jólétét előmozdítani […] a közművelődést és a mezei gazdasági szakértelmet társadalmi úton terjeszteni
A módosabb gazdák nősülő fiainak tanyákat építettek.
Két fő építkezési periódus különböztethető meg. Mindkettő gazdasági konszolidációhoz kötődik, az első a boldog békeidőkhöz, a második a ’20 évek végétől. A főbb utak mellé villaszerű nyaralók épültek, alájuk hagyományos nyeregtetős házak.
Fodor István városi tanácsnok, háromholdas szőlőbirtokos az 1920-as évek végén a Zombori-tónál strandfürdő létesítését kezdeményezte. 50 pengő értékű részvényjegyeket adtak ki, s nagy érdeklődés mutatkozott. Kubikosokat fogadtak a szikes tófenék kimélyítésére, a nádas eltakarítására. Kabinok készültek, vendéglő, gondnoklakás épült, és bekerítették a fürdőt. Szeged város artézi kutat fúratott, és bazaltkockákkal köveztette ki az utat. A harmincas években pezsgő strandélet bontakozott ki, de a tanyaiak nemigen vették igénybe a nyaralóknak épített strandfürdőt. Ők a Makraszék, az Enyingi malomhoz közeli Kormányos-tó és a Vilmaszállás környéki Nyári-tó vizében mártóztak meg, mint korábban is.
Több vezető tisztviselő és módos városi polgár család nyaralóját 1949-ben és 1950-ben állami tulajdonba vették, és parasztcsaládoknak juttatták. Néhány gazdag paraszt tanyáját is elvették.
A szatymazi nyaraló- és szőlőtelep a 19. sz. utolsó évtizedeiben vált közkedveltté a szegedi polgárok körében. A szatymazi Historia domus szerint: „A szegedi nagy árvízkatasztrófa után mind többen és többen jöttek ki Szegedről nyaralás céljából, tekintet nélkül arra, hogy volt-e szőlőbirtokuk vagy sem.”1 Alig néhány hónappal az árvíz után a Szegedi Híradó így tudósított: „Ami Budapestnek Rákospalota, Újpest, Kőbánya, az Szatymaz Szegednek […] Sok okunk van arra, hogy Szatymazból egy Kőbányát, Szent Lőrincet vagy Rákospalotát teremtsünk.”2
Kiállítás
Munkájuk gyümölcsét a szatymaziak kiállításokon mutatták be. Minden kiállítást a gazdakör szervezett. Bor- és szeszkiállítást évenként tartottak.
1890-ben Szatymaz Európa gyümölcspiaca. A bor kiállítás mellé gyümölcsárkádia termékei is bemutatásra kerülnek.
Népkör
„a baráti, békés érintkezés, a társasélet megteremtése, fejlesztése, az erkölcsösségnek és vallásosságnak, a hazaszeretetnek és testvériségnek ápolása” érdekében megalakították a szatymazi népkört. 16 éves kortól vettek fel tagokat az Egyletbe.
A Gazdakör-Népkör egyesületek is jól mutatják a korabeli társadalom differenciálódását.
Vasút
Budapest-Szeged vasútvonal mezőgazdasági termékek szállításával anyagi fellendülést hozott a tanyaközpontba.
