avagy a TIkelés az októberi fagyban

Az adventi plakát-(péntek)

Édesanyámmal sétáltunk el az Ady térre. Miután leadtuk a Waldorfos plakátot, kiraktuk, nagoyn pöpec lett. Minden szülő jött oda, nagyon szép, milyen aranyaoska ezek a kis angyalkák...Mindenki a csodájára járt a képnek.

 Háttér infókhoz tartozik az is, hogy Dorka megrajzolta a hátteret, festette, ő találta ki az egészet. Majd édesanyámtól kapott szöveget begépelte. Adott neki egy Jokerman betűtipust. Az egésszel anyukám is dolgozott, ötleteket keresett, gépelt, tárgyalt hogy, s mint legyen. Majd miután egy anyuka azt mondta h neki nem tetszik a betűtipus, így az sajna le lett cserélve. De a formázás, meg a kép maga az ő munkáját dicséri. Öcsém elvitte az infós barátjához a lapot, ő photoshoppal felhőbe rakta a szöveget, és adott neki egy Há kezdőbetűs adventis betűtipust. És elvittük nyomtatni. A nyomtatásnál találtunk egy bakit. A szélső angyalka lábától befele volt egy illesztési csík. No azt painttel én tököltem ki hogy ne látszódjon. És legnagyobb meglepetésemre tényleg el is tűnt. Szóval még én is munkálkodtam rajta egy picit. =)

A tikanyó

Kicsit félve jöttem fel ide a gépszintre. Fura. Félévet nem vagyok itt, és saját magam kérdőjelezem meg azt, hogy bejöhetek én ide? Szabad nekem ezt? Közben az emberek meg ugyanazok. És nem tudom elhinni most, hogy még ide fogok járni. A távolság nem üveggolyó. Úgy fura itt ülni.

De ugyanakkor most jobban is tudom értékelni e helyet, mint korábban. Régen természetes volt hogy feljöttem, gépeltem, játszottam, a fél életemet itt töltöttem. Ismerkedtem, randiztam, barátkoztam, ette, ittam, szórakoztam, rengeteg mindent csináltam itt. Most, hogy a GDF könyvtárában vagyok kénytelen előrehaladni, látom a különbségeket. Kevesebb gép, kultúrálatlanabb közeg, sok kocka, pár folyóirat. Itt pedig a tudásnak olyanfokú felhalmozódása van, hogy ez komoly vonzerővel bír. Lehet hogy sokba kerül, de ami kikerül innen! Az érték! Befektetés az egész rendszer. Eszterrel beszélgettünk arról egyszer, hogy milyen sokba kerül ez az egész. Meg volt rökönyödve. De most én teljesen más szemmel látom az egészet. Befektetés, mert ezzel szakembereket képeznek. orvosokat, tanárokat, kutatókat.

Csütörtök

Beszédtechnika órán újfennt mindenki rácsodálkozott mesemondó tudományomra. Nagyon jólesett. Álmodoztam róla, hogy esetleg elmehetnénk szinkronhagnnak, vagy felolvasónak a rádióhoz is. Ez is egy megélhetés.

Óra után jöttünk haza vonattal Dorkával Büdöspestről. Szatymaz állomástól jó sötét, friss levegő, és hatalmas csönd várt minket. És mi köszöntük is ezt a sok mindent.

Még csütörtök este lepihentünk, filmet néztünk, (40 nap 40 éjszakát) és kb 1 órakkor feküdtünk le. Ettünk habcsókot, csokit, kekszet, mindent. xD

Ma reggel a buszon voltam. Pedig Politológia órán kellett volna csücsülni, és hallgatózni. Pedig szeretem a Pósta József előadását. De ha egyszer már nem bírtam tovább???

 Egyéb:

Balázs azt hiszem kinnt van Németországban. A buszon azon gondolkoztam, hogy interjúkat kellene készíteni. Sok-sok interjút barátokkal, ismerősökkel, ismeretlenekkel, fiatalokkal, öregekkel. Mindenkivel. Olyan dolgokat keresni, amit érdekli az embereket. Már régebben írtam erről de most, hogy újságíró szakra járok, szeretnék valami komolyat letenni az asztalra. Lehetőséget látok ebben, hogy engem kitanítanak arra, hogy írjak. Informálni szeretném a kisebb közösséget, arról, hogy: Héé! nemcsak én gondolkozom így!!

Vagyunk itt többen, is és ha már vagyunk! Akkor tehetünk annak érdekében hogy nekünk jó legyen. Most tehát kedvet érzek az íráshoz. Bár ide ritkán írok. Az írás olyan fura dolog. Néha nincs kedvem hozzá, de ha megjön, akkor nehezen lehet leállítani. Függőséget okoz. Most például képes lennék az egész életemet ide begépelni.  Voltak is korábban olyan passzióim hogy részletesen felírok mindent.

Németh László

"...akadnak magyarok is, akik nem tudnak rólam többet, mint a svédek..."

Riportokat akarok csinálni. Akár tényfeltáró riportokat. Olvasni akarok Móriczot. Jelenleg éppen Németh Lászlóval ismerkedek. Kaptam a koliban egy jó könyvajánlót is: N. L. felkérte a 20-s évek íróit, hogy írjanak arról hogy mitől vagyunk magyarok. Most ezt olvasom tőle: "1929-ben a Napkeletben jelent meg első regénye, az Emberi színjáték."

 olvasnivaló a '20-as évek íróiról.

hódmezővásárhelyi tanári működése idején a különböző tantárgyak összefüggéseit kutatta, a gyakorlatban pedig ki is próbálta e tantárgyak integrált tanításának lehetőségeit.

 Ez roppant érdekes. ilyesmire gondoltam én is pár hónapja, ogy a humán tárgyakat egyszerre tanítani. A gyermekek láthassák az összefüggéseket az európai áramlatok, a korszellem termékei között.

"A jó könyvet arról ismerem meg, hogy nem tudom egyfolytában végigolvasni."

hmm ez is elgondolkoztató. Akkor a Harry Potter könyvek nem is olyan igazán jó könyvek?

Link:

 http://members.iif.hu/visontay/ponticulus/rovatok/hidverok/nemeth-laszlo-univerzuma-01.html