Egy hosszú alföldi nap krónikája- Szatymaz-Ráckeve kerékpáron
Augusztus 30-án kellett beköltöznöm a kollégiumba. Azt találtam ki, hogy kerékpárral megyek fel Budapestre, így megúszom a vonatjegyet, és legalább fenn lesz a kerékpárom is, meg én is. Előző nap Hétfőn vettem meg a bicómat a Jano Sportnál, egy alig használt ILYEN MEG ILYEN bringát. Ezen a napon el is mentem egy kiképző bemelegítő tekerésre Szeged-Mórahalom-Zákányszék-Bordány-Zsombó-Szatymaz útvonalon keresztül. Útközben tökjól telt hogy tudtam barackot enni, és tekertem is.
Másnap Kedden:
Hajnalban indultam el otthonról, 4 órakkor keltem fel, és ezen a napon Budapest volt a végcél.
Éjszaka a szobám ablakán át behallatszott a nagy szél, és az eső záporozása. Reggel ilyen időben keltem útra otthonról. Sötét volt még a hajnal, és csöndesek az alföldi falvak. ZSombón és Forráskúton láttam mozgolódást, Zsombón a buszmegállók töldtődtek meg, Forráskúton pedig a földekre igyekeztek az emberek. Sokat elárult ez nekem akkor a helyi beállítódottságról. Forráskút már olyan messzire esik a várostól (30km), hogy ott a földek jelentik a megélhetést. Zsombón az emberek nagyobb része ingázik Szegedre.
Egy óra telt el, hogy Forráskútra értem. Itt egy alma fért bele az öt perces pihenőbe. Igyekvőre állítóttam az órát, mert a szél végig az arcomba fútt, ez igen megnehezítette a dolgomat. Lassabban haladtam, mint terveztem. De ez csak az első nagyobb városkánál Majsánál tűnt elő: késve érkeztem be, mint jóidőbe lehetett volna. A szél felforgatta a forgatókönyvet, és ez előre mutatta sorsomat.
Csólyospáloson, ahol egykor még néprajzos hétvégét is töltöttem, csöndes volt minden. A nap már Forráskút után feljött, lassanként kivirradt, leoltottam a lámpámat. Elég idiótán is nézhettem ki kalapban meg "bányászlámpával". Húúú de gazdag szép és nagy házakat láttam én itt... Emeletes családi házakat a 80-as, 90-es évekből. Ismerem ezeket. Én is egy hasonlóban laktam Palotán.
Buszmegállóban egy postás, mozgás csak a boltok környékén. Se autó, se kerékpáros.
Majsa
Solt-Apostag-Dunavecse
Solt után sajnos az 51-es főúton mentem tovább, bízva abban hogy kevessebb lesz a kamionos forgalom. Hiába! Annyi rosszindulatú kamionos ment el itt mellettem, hogy megfogadtam, csak magamra hallgatok, a megérzéseimre, és kerülöm az ilyen jellegű utakat. Apostagnál van egy körforgalom, itt le lehet menni Apostag-Dunavecse irányába, a másik válsztás a felüljáró, ahol kihagyták a kerékpáros forgalamat: kicsinykére csinálták a felüljárót. Megkérdeztem egy fűkaszást hogy itt merre érdemes. Mert egy tiltótábla itt már az utamat is állja. Erősen siettem is Bp fele, nem értem rá packázni. A koma azt mondta h Menjek lennt. Hallgattam, rá és akkor igen nagyon fel is virultam attól, ami odalenn volt.
Apostag mellett mentem el: a régi utat meghagyták, csántak egy elkerülő felüljárós utat, ami rövidebb. A régi út járatlan, egy-két autós, (végre!) ment el. It már kezdtem éhedzeni. A napokban jutott ezsembe egyébként(2010 októbere van) hogy nem is mentem el ez alatt az egy nap alatt az árnyékszékre! Apostag és D.vecse között építették fel nemrég az M8-as autópálya hidat. Félelmetes látvány, itt álltam meg először Solt óta uzsonnázni.
És örömöm tárgya egy euroveló 6 jelzetű táblácska volt. Amiről megtudtam hogy milyen szép lehetőségek vannak a környéken kerékpározni. Igen: kerékpáros lehetőségek. De nem kerékpárutak. A környék egyetlen bicóaszfaltja itt volt. Bevitt vecsére, itt pedig a gáton mentem tovább, ki van betonozva egészen a falu határáig, meg talán azon is túl egy darabon.
Túra tervezéshez hasznos új oldalak:
