a meggyszedés

Igen dúsak továbbra is a napjaim. Szombaton Elballagott Szandika, Dorkával együtt mentünk le családi népünepélyre. Rengetegen voltunk. Meg is ijedtünk mindketten hogy így összejött kedves családom. Az odafele úton katasztrófa film jeleneteit láttuk mindenhol, de erről egy másik posztban. Vasárnap tanulás, meg levelezés, hétfőn vizsga, az utolsó írásbeli vizsga az egyetemen. Június 21. MEg is nézem hanyas lett. Vizsga után győzővel beszélgetek az élet nagy dolgairól. Esik az eső, villámlik, sietek haza.

Délután hívnak: van munka mehetek kedden megye szedni. Igazából az a telefonhívás vasárnap délután jött meg.

Hétfő délutánt borinál tartottuk, ahol palacsintapartin vettünk részt. Dorkával 3-kor összefutottam  a postán, onnan tekerés ide, majd oda, és huss már szegeden is vagyunk.

Rengeteg palacsintát bedúrtam, sokféle ízesítésű is volt. Egész pocakos lettem éjszakára. Bori meg dorka meg juli nagyon kitettek magukért. Este győzőnél aludtunk. Kiderült h előről kezdik az egészet.

Reggel 5:10-kor keltünk fel, gyors gyaloglás a Mars térre, találkozás Tivadarral 5:55-kor. Okés. Minden rendben volt. Kivittek bennünket Forráskútra, ott pedig leültettek bennünket. Két órát ácsingózhattunk, mire 9 óra tájékában kimentünk a meggyesbe. Itt újabb 3,  3 órát töltöttünk el azzal hogy nem csináltunk semmit. Vártuk hogy száradjon narancssárga riasztásban a meggy. Elállt, álltunk egy órát, megint belekezdett. 5 órát tékozoltunk el a semmittevéssel. Közben azért a gazdák javára legyen mondva, kaptunk vizet, kávét, pálinkát, szóval nem lett volna ez a hely olyan nagyon rossz!!!

Megengedték hogy szedjünk megyet!! Hoztam haza vagy 10 kg-val. Egy valami volt, ami nagyon szúrta a szememet. Az a 4-5 Csonkás primitív gyerek, akik elkezdték cseszegetni az egyik munkatársamat. Egyzserűen tökidegesítő volt. Lehet h füvezett a sárc hátaztán!

Miért van az, hogy pár ember kitalál egy normát, akkor afelé kell tömörülni. Úgy kell viselkedni, nekik kell alárendelődni. Pedig az a norma hamis. Valótlan... Ezek az emberek annyira el voltak telve maguktól, annyira tudták hogy ők a norma hogy ijesztő volt mindezt látni. ÉS azt kívánom minden ilyen embernek: egyszer jól fingassák meg őket. 

Lényeg a lényeg, az őszölés végére már mindenki a füves srácot piszkálta. Én pedig az ilyen kiközösítéses dologban nem veszek részt.

Ajánlott olvasmány az Iskola a határon.

A mai nap már el se mentem velük dolgozni. És nem a pénz miatt, hanem a csapat miatt.