MA elvégeztetett a latin ZH. Jó esett túlesni rajta, bár megkavarodtam a dolgokkal, és nem minden úgy sikerült ahogy szerettem volna, de egyes sztem nem lessz. Szavakat tanultam egész hétvégén, kihasználtam h D. elment Ohiora. Közbe zenei téren is változások vannak ám: Kiss Erzsi fan lettem. A mai nap gyönyörú volt. CSodásan sütött a nap, rüpdöstek a két karomhoz a galambok, kifeküdtem a zöld füvű gyepre és tanultam. LAtint. Mi mást? Minden porcikámat áthatotta a kellemes meleg érzete. NE mfújt a hideg szél, most először volt meleg, napsütés, madárcsicsergés, citromsárga világosság, naracsszínek kápráztak lehunyt szememben. Faterék lehippiztek. Bámultam a felhőket, mormoltam az igeidőket.

"Táncolni kell, uram, a zene majd csak megjön valahonnan"

zorba a görög

Estére megnéztem a Tigris a hóban c francia filmet. Háááát. Inkább fárasztott, semmint szórakoztatott a film. Elgondolkoztam vajon én is így viselkedem?? A főszereplő figurája olyan ciki, gáz, de nagyon. Ugyanakkor h ne csak rosszat mondjak róla, Candide jutott eszembe. Voltaire: Candide avagy az optimizmus. A mindig mindenben pozitív dolgot meglátó ember. Szeretem ezt az embertipust. Én is ilyen vagyok, vagy legalább is ilyen szeretnék lenni. De ez a film... az ipse nevetségessé teszi magát. Szerintem nem férfihoz méltón viselkedik. Egy gyönyörű jelenet van benne: a Tigris a hóban :)