Idióta városiak.

Ez volt az első gondolat ami a film végén eszembe jutott. Isszonyat, álmok szétesése, emberi lét eltorzulása jelent meg a vásznon egy két óra alatt.

Ezt a filmet se fogom többet megnézni. De lebeszélni nincs jogom hozzá senkit se. De érzékeny álmodozó embereknek nem ajánlott. Bizonyos értelemben szar film. Drogprevencióra tökéletes. hogy miről szól? A függőségekről, a drogról, a városi fiatalok egyik eldugott életéről. Rettenet.

Anya, fia, bnő, barát. Mindenki függő. A függőség egy-egy felgyorsított jelenetben jelenik meg. A belövés, a kávé, a tévé, a cigi, a gyógyszer, és a pénz...

Ezeken belül a legsúlyosabb ugye a drog. Eköré szerveződik a film, és az életek. A srác díller a barátjával együtt. Ők hárman bnőstül drogosok. RÁ vannak szorulva a napi belövésekre. Anyukája tv függő, mindig visszavásárolja a tv-jét a helyi bizományostól, ahova a fia mindig eladja. Egyszer egy levél, és bumm: bekerülhet a kedvenc show-jába! Erre fogyókúra- na ez is egy függőség- ami egyedül nem emgy: gyógyszer kell hozzá! Crack. A néni energikus, lefogy, de függő lesz, és beteg.

A legdurvább és amit nem tudok még mindig feldolgozni, az a lány esete. Megszűnik a szolgáltató fődíller, anyag nélkül maradnak, és kénytelen a testét odaadni először pénzért, majd egy díllernek, aki opnt annyi anyagot ad neki, ami pár napig kitart. Utána visszajáró prosti lesz a csajból. Nem tudom miért de ez a része érintett meg a legjobban. Pedig mind a négyen egyformán áldozatok: anyu bolondokházába, négersrác börtönbe, a fiú félkarral szerepel a film végén. Lehet hogy szigorúan ítélkezem, de úgy gondolom hogy mind hárman megérdemelték. És valamiért el is törpülnek ezek a vég-létek amellett, amit a lány kiszenved. Önmagát gyalázza meg, először a szeretett fiúért, majd saját magáért.

Közös elem a végeknél, hogy mind a négyen kisbaba fekvésben nyugodnak le.

Eléggé felzaklatott ez a film. Néznem kell valami nyugtatót, mert így nem feküdhetem le. Hibás filmválasztás. Nekem ez nem hiányzik, hogy ilyen retteneteket nézzek. Nagy rakás sz@r.

Álmok voltak. Rendes emberhez méltó álmok. Rosszak voltak az eszközök, romlottak.

Nem akarok kávét, gyógyszert, tv-t, cigit, drogot a jövőmben látni. Túl sok pénzt se. Egyáltalán. Tényleg. Csak annyi kell, amennyiből élni tudok. Megront, és elpusztít. Nem ettől leszek boldog, hanem az élményektől. Azoktól a dolgok tesznek igazán boldoggá, amik pénzen nem megvásárolhatók.

Távol álljon tőlem az álszenteskedés: szoktam vásárolni. Lehetőleg ritkán, és akkor is a legfontosabbakat, mire igazán szükség van. De nem akarok gazdag lenni. Jó dolog megküzdeni a pénzért. Munkával, és elégedetten elkölteni, azt amit verejtékeddel megkerestél. Ez, na igen ez is egy életérzés.

Sokszor veszekedek is a szüleimmel ezen. Minek állandóan a házra költeni? Újítani újra, meg újra?? Minek?? Sose lesz olyan hogy na akkor most tényleg tökéletes. Mindig kell rajta valami csinálni valót találni, valamit amivel szebbé lehetne tenni. Ennek az okát az emberi hiúságban, birtoklásvágyban, örökös-tenni-venni-akarásban keresendő. Cél: reprezentálni kifelé valamit, olyannak tenni h az másoknak is tetszen Hogy én ezt mennyire utálom?!?! ÉS az a durva hogy én is ilyen leszek... Ami nem olyan nagy baj talán...