felismerés
Kapcsolj le mindent,
Csak a készenléti fények égnek,
[...]
Szomorú lettem, hogy,
Ezek a testek megint mibe kezdtek.
önpusztítás
pár perce történt csak:
ledöbbentett a felismerés. a saját agyamat mosom önként dalolva. nem mondanám azt, hogy hülyeséggekkel, mert nem tartom annak őket. de csupa olyan dologgal, amire marhára nincs szükségem. Nem kell az egyszerű-gyönyörű léthez. Mert ennyi csak.
Miről is van szó? ha nem találtad volna ki, napok- tán hetek óta filmek vetítésével ütöm el szabadidőm egy tekintélyes részét. ez megy vizsgaszezon vége óta. és most ledöbbentem: alig élek, marhára nem azzal foglalkozom amibe igenis kellene az energiáimat fektetni. Szép dolog a filmnézés, a bloggolás, nade ebből megélünk?
Azzal kell foglalkoznom ami tényleg tapasztalhatón előrevisz. Fejlődés. fejlődni kell, fejlesztenem kell magam. olvasni, tanulni, mozogni, kapcsolatokat építeni, és megint csak tanulni.
Másik feleszmélés. Jó , jó én még meglátom magmaban a hibát. Na de mi van a többiekkel? Emberek milliárdjai süllyesztik magukat önkezükkel a mélybe. Egyoldalú állandó vételnak vannak kitéve, és nem is válogatják meg az adást. Ezért is kivételnek tartom magam. Azt nézem, amit értéknek nevezek. De ezt sem lehet napi egynél többször megcsinálni, mert én is ebbe a nem emberhez méltó szerepbe esek.
Igenis tudni kell kikapcsolni tévét, kompjútert, rádiót és tudni kell kimenni, elvonulni legyen akármilyen égzengés, földzúdulás odaki.
Tégy egy aprócska gesztust magadnak.
