Le style, c'est l'homme - A stílus maga az ember

Gondoltam írok egy visszaemlékezés félét az elmúlt 8 év emlékeiből. Jó kor-dokumentum lehet a Millenium utáni évek iránt érdeklődőknek. Ugyan a saját emlékeimet írom meg, de ezek a hatások nemcsak engem értek egyedül, hanem minden korombeli fiatalt. Egy kicsit eltérően, vagy másképp fogalmaznák meg, de a gondolkodás, magamhoz, a többiekhez való visszonyulás alapjai bennünk van. Előfordulhat hogy sztereotipiákat írok le. Előre is Boccs!! :)

Berendeztem én már a világom,
És kirándulok benne, mint egy bölény,
Akinek azér' van a rezervátom,
Mert úgy szeret lakni, ahogy én.

kispál és a borz-Rezervátom

Egy kicsit erről is. Szöget ütött a fejembe, hogy olvastam Karafi Orsink blogját ez a stíluskérdés. Nagyon szépen meg tudta határozni önmagát. Ez nekem is menne!  Gondoltam magamban, miközben olvasgattam. Aztán a múltkor egy kicsit beütöttem az orrom hegyit a hippiség fogalmának keresésébe. Értek különböző hatások, és rájöttem hogy jó lenne ezeket leírni. Egy-két év és elfelejtem az egészet. Olyan jól szórakozom a korábbi bejegyzéseimen is, szal ezt csinálni kell. Már most olyan nehezen emlékszem vissza évekre, dolgokra, dalokra. Mi lesz később?? 

Elgondolkoztam hát eddigi - igen rövid- létem főbb állomásain. Mit miért, hogyan lett olyan amilyen. Nos én is visszagondoltam, hogy hova és mikorra vezethető vissza ez az öltözködési stílus, zenei világ amit ma képviselek. Azt tudtam, h nem akarok olyan lenni mint a többi. Úgy öltözni, zenét hallgatni, viselkedni mint a többi. Erre már a 624-ben rájöttem. Már akkor szövetkabát volt az álom, és valami más... Zenei téren lemezekkel lehetne ezt legjobban körülhatárolni. Egy-egy dal, album, jelzi nekem az évszámot, érzést, életfelfogást, amit akkor éreztem, szerettem. Vicces. Mintha valami film lenne ez az egész iromány. Mi fiúk barátnőink cserélődése szerint szoktuk életünket visszavezetgetni. Nos, ezúttal zene és az öltözködés kalauzol el! :)

2002-2003

2002/03-as tanévben keveredtem be Szegedre. Egy falusi gyereknek a Nagyvárost jelentette ez a szó: Szeged. A rendesen hazajáró, szótfogadó tipus voltam sokáig. Iskola után csak egy célom volt: hazakerülni. Nem is tudom melyik évben változott meg rohamosan ez az egész. Talán fokozatosan oldódott fel ez a kötelességtudat. Később megtetszhetett a csavargás szabadsága, az azt csinálok amit akarok érzete. De ne rohanjunk ennyire előre...

Öltözetben olyan gúnyákat hordtunk, amik divatosak, elfogadottak voltak. Sokáig a kínai volt a sláger. Akkor sem volt jó minőségű, de megfizethetőbb volt mint a boltokban kapható ruhák. A minden magára valamit is adó ember kijárt a Cserkóra. Sokféle emberre emlékszem én, olyanokra, akikről nem is gondolná az ember hogy megfordulna ott. A plázás lányokra utalok itt. :D

Aztán idővel bejöttek ezekben az években (2002-2005) a nagyobb bálások. Divatos, jó minőségű, alig használt tökjó cuccokat lehetett bagó pénzért megszereni. A vevő is jól járt, és az eladó is. Ekkoriban még csak egy-két "Túrkáló" működött. De azok, nagyon. Ahogy az évek szaladtak, Szegeden is egyre több ilyen bolt nyitott, különböző igényeknek megfelelően. Márkás cuccoknak, Duciknak, kispénzűeknek, nagyképűeknek, csak cipő, csak ruha... 

Aztán zeneileg az embereknek voltak kazettáik, bakelitlemezeik, zenecsatorna, rádió és kész. A lemezek javát eredetibe vették meg az emberek, alig lehetett másoltat kapni. Annak volt, aki olyan környezetben nőtt fel. Városiaknak, számítógépzseniknek, zenészeknek meg ilyeneknek. Ugye ekkor még nem volt elterjedve az internet, az ember havertól szerezte be a neki kellő zenéket. Ezeket még a helyi rádiókból (88, Juventus,) szedte össze. Ez a felveszem játék ment minden péntek-szombat este a rádióban. Elképedek, ha belegondolok mit összeszenvedtem, hogy megszerezzem az aktuális jó zenéket. Mindig akadt jobbnál, jobb. kazetták tömkelege sorakozik a polcaimon még ma is. Becímkézve ilyen meg olyan válogatás. Játék. izgalom, tanulás, szórakozás. 

Ákos dalokkal kezdhettem, és sokáig megmaradtam Ákos fannak. Néha ma is meghallgatom egyik-másik dalát, régi kazettákról szólaltak meg az első albumok, koncertek. Azóta külön lemezek állnak sorba, ha Ákost akarok hallani. De egyik se esik olyan jól, mit akkor, annak idején, mikor a lelkemet gyógyítgattam vele. Mikor szükségem volt lelkesítésre, menekülésre, dallamos különvilágra...

Egy időben mániám is volt ilyen fizimiskát is csináltatni. Ami elég jól állt, kár hogy nincs róla képem. De ahogy most lenézem nem kerültem innen se messze, mert ezeket a szürke pólókat szeretem én is nagyon. :)

 

 

Volt egyszer egy trances korszakom

 

Ma elkezdtem rendezgetni a lemezeimet, és uhh mennyi régi kacatot találtam az hihetetlen. Scooter, Gigi D'agostino, Válogatás, Disco zene, Club Sandvich, Master Blaster, Náksi-Bruner, Budapest Parádé, Café de Mar, Benny Benassi, Groove Coverage, Sylver, Lasgo, ATB, Milk Inc, Pulsedrivernek ez a száma például nagy kedvencem volt.

Ezek többnyire a trance-nek nevezett ütemes tánczenék voltak. A 2000-es években igen divatos volt itthon. Minden "dizsiben" ezek mentek.

Global Deejays-ifjú góin tu szen frensziszkóóó

Mire Tiesto beért, addigra én már ráuntam. Most nézem, hogy az utolsó ilyen lemezem a Club Sandvich 6 volt. Royal Gigolos - No Milk Today. Ami 2004 őszén jelent meg anno. Tökfura hogy képes voltam ilyeneket hallgatni.

Aztán jött egy szoftos pop-rockos időszak

2003 őszén meghallottam, meg tán láttam is a Numb című Linkin Park számot, és tudtam hogy ez nekem kell. Azonnal megszereztem a Meteora albumot. 500 ft-ot képes voltam akkor érte kiadni. Bencétől vettem meg a 624 folyossóján. Egy különleges lemezt kaptam, extra számokkal. Rongyosra lett hallgatva. Később megpróbáltam újra kiiratni, sikertelenül. Aztán már nem érdekelt annyira.

 2004 nyarán tatámnál voltunk dolgoztunk a hagymaföldön. Nagybátyjáméknál viván elkezdték adni ezt a számot. Belebolondultam. Szó szerint. Nehezen megkeresett fizetésemből miest beértünk Szegedre megvettem a kórába az eredeti albumot. 5000 forint volt...Én hülye, idióta álllat...Sokat hallgattam, beszéltem róla. 2004 egy ilyen keverék év lehetett ,együtt voltak még a dance zenék, és a pop-rockos előadók. Aztán valahogy elegem lehetett, Avril kisasszony nyálasnak találtatott, durvulni kellett valami új felé. Linkin Parkba' nem tetszett a rappelés, rühelltem, meg rühellem ma is.

2004-2005

2004 és 2005 között lehetett, hogy beszerváltam Lőkös cimborától egypár rockzenét. Ezek már súrolták a punk haátrait, soft-punk, populáris punk zene, gördeszkás punknak is monjdák. Ilyen a nagy kedvenc Offspring, (amit -nem is olyan rég- még a vizsgák előtt drukkoló-feszültségoldó-hajráhajrázó zenének használtam). Ezenkívül még volt System of a down, Alvin és a mókusok, Depresszió, Green Day, Guano Apes, Blink182-ő.

Hű ezek jó évek voltak. Sokat tomboltam itthon, nem lévén ilyen jellegű koncertek szegeden... meg még mindig itthon jártam. Itt már dorkóba jártam, fekete bársony nadrág és fekete táska,  sötét egy színű pólók sokasságát öltöttem magamra.

NIRVANA

Rockpatika korszak

"rockpatika a rockkívánságműsor"

2004 igen vegyes egy évem volt, ami a zenéket illeti. Egyszerre hallgattam a Clubmixeket, és a rockzenéket. Ekkoriban játszottak a helyi rádióban egy Rockpatika nevezetű esti kívánságműsort. Itt minden valamire való rockbanda legjobb dalait lejátszották. Megszállottan gyűjtöttem a jó dalokat. elkészült vagy 5 római számmal jelzett kazetta, melyek válogatások voltak a legjobb dalokból, rádiós szövegekből.

2005/2006-ban Árpitól rock válogatást, rajta néhány Nirvana számmal. Azonnal kellett. Anikótól kaptam további Green Day-t, Nickelbacket, Tankcsapdát, bencétől az első Nirvana albumomat, Metallica, Tankcsapda, Apokalyptika, Guns N roses, Rammstein.

 

Smells like Teen spirit

De ami a leginkább meghatározta ebben az időben az életfelfogásomat, az a Nirvána volt. Hatalmas fan lettem. Ma már nem tudom hogy, de tetszett ez a lazaság, lázadás, zene, életmód, ja igen rocksztár akartam lenni. A kvöetkező Kurt Cobain. Vicces...

Első találkozóm volt ez az alternatív rock egyik alműfajával a grunge-al. Seattle-ben alakult ki ez az iráynzet a 1990-es évek körül, legismertebb zenekara a Nirvana, és a Pearl Jam.

Eredetileg kis közösségnek szólt ez az egész. Aztán az egyik kiadó elkészítette a Smells Like Teen Spirit klippjét, a tömegek elkezdtek járni a koncertekre. Az MTV agyba-főbe játszotta őket. Hatalmas nagy rajongó tábor gyűlt köréjük. És hoppá erre nem voltak felkészülve. Ez nem jó így,a kiadók dirigálnak hogy nem kellene olyan durva számokat csinálni

 

Tetszett ez a lázadás a tömeg ellen, a közelfogadott ellen. Nagy lelkesen  mutogattam barátaimnak a zenét, itt van érzitek? Halljátok? sükteke voltak és érzéketlenek. Nem fogták fel a mondanivalót, az elutasítást. Itt éreztem először azt, hogy más vagyok mint a többi. ismerősök között csak egy kívülálló büdös szájú lány hallgatott csak akkoriban nirvánát. Vele volt egykét beszédem ezzel kapcsolatban.

Értettem hogy miért kell szétverni a gitárt egy koncert során, éreztem azt a hatalmas energiát amit a zene ad, azt a felszabadító érzést, amikor a brutalitásodat, haragodat, kiteljesíted egy tárgy összezúzássával

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

30y koncert

2007 június 21 Szeged-Vizit

egy üveg Hubertus tartalmával jól éreztem magam.

ül és vár

2007 nyarát végigmelóztam, nem volt időm semmire, slágert és mr2-őt hallgattunk melóhelyen, ábrándoztunk egy Bükkre való kirándulásról, amit meg is valósítottunk. Tervezgettük, dolgozgattunk, majd bevásároltunk és elutaztunk.

 

az alternatív éra- 2007/09

mióta az eszemet tudom, azóta hallgatok rockzenét. Gondolok itt a hagyományos rádióbarát zenekarokra. Sose érdekeltek az alternatív zenék. Nem értettem a Kispált, még mikor elkezdtem töltögetni, akkor kíváncsiságból belehallgattam ebbe-abba. Nem tetszett. Idő kellett ehhez, hogy elérjem azt a kort, amikor megértem, és a figyelem se utolsó szempont ezekhez a zenékhez. Első hallásra nem biztos hogy átjön, sőt biztos hogy nem jön át a mondanivaló. Nincs még hova kötni, nincs mibe ragaszkodni. Ha az emberfia-lánya videóklippet lát róla, az már sokat segít az értelmezésben. Nálam nem volt így. Viszonylag későn értem fel ehhez a stílushoz, egyetemista éveim alatt. ÉS nagyban közrejátszott az a tény is, hogy éppen egy olyan lány tetszett, aki sok kispit hallgatott. Szerencsétlen szerelmesünk hogy kedvébe járjon egy lánynak elkezdett hallgatózni. Ez nem is volt olyan rég: 2007 őszén a Petőfi rádióban ekkor reklámozták a 20 év című koncert turné albumot. Megtetszett egy-két szám, azonnal megszereztem, és az új számok Van e nálatok alkohol, I like Gemenc azonnal megtetszett. Utána megszoktam a hús szagát és hónapokig hallgattam az albumot. Jöttek a régi albumok, új számok, ordibálós éjszakák. Ma már sajátomnak érzem az összeset. Azt hiszem ez tipikus bölcsész zenekar is, mármint olyan értelemben, hogy tényleg van mondanivalója, nemcsak bulizene, és akaratlanul is ha az ember bekerül egyetemre, nem is kell ehhez egyetem, elég ha olyan zenei igénye van, hogy a szórakoztató zene mondjon is valamit, akkor rászokik a kispire. Csak azért mondok ilyen fura dolgokat, mert kb. az egyetemista ismerőseim nagy része akikről tudom hogy zenét hallgat, többek közt kispált, és quimbyt is hallgat. Lehet hogy szerinted ez skatulya, de tényleg így van/volt, megfigyeltem.

 

 

 

mr2, világzene, népzene- 2009-2010

 

 

 http://www.zajlik.hu/main/profile.php?tag=csanadvary

http://alternativ.blog.hu/