Egyik ismerősöm oldalán találtam ezt a kitűnő leírást. És már régebben is volt rólam eféle az iw-en, de ez, nagyon pontos. Megdöbbentő hogy magamra ismerek a sorokban. Az a baj, hogy nem mindent csinálok úgy ahogy érzem. Elindultam már egy jó irányba, de ez még csak a kezdet. Hogyha nem ismernél azért, ha ismernél azért teszem ezt a kis irományt ide.

Az Oroszlán őszinte, erős akaratú, nemes érzelmű, becsvágyó, kitartó, nagylelkű, igazságos, nyílt, elszánt, merész, uralomvágyó, előzékeny, bátor, vállalkozó szellemű, heves temperamentumú, öntudatos, hiú, optimista, lojális, ambiciózus.
Alaptermészete, hogy felülkerekedjen mindenen: problémákon, embereken, vagy saját magán. Ez előbb-utóbb sikerül is neki. Erős kisugárzása van, és bízik magában, de vágyik az elismerésre. Hajlamos a pazarló költekezésre. Gyakran improvizatív és kiszámíthatatlan. Igazi vállalkozó, a kínálkozó lehetőségek meglódítják képzeletét. Meggyőződése mellett szenvedélyesen kiáll. Bizakodik, a jövőbe is sokszor elkalandozik, sőt, hajlamos azt megvalósultnak tekinteni, de sokszor a múlt dolgai kötik le. Nem kerüli el a nyílt összetűzéseket. De ha mindez kevés céljai eléréséhez, akkor képes keményen küzdeni. Szilárd jegy: ha megtalálja a maga útját, többé nem fog letérni róla.
Van benne szépérzék, gyógyító és tanító hajlam is.
Nagyon rendszerezett. Az életében szabályokra van szüksége - mintha
ellenőrzés alatt lenne. Szereti a korlátokat. Hajlamos mindent magára vállalni. Szeret másokon segíteni. Társas és társaságkedvelő. Jókedélyű. Nagylelkű, melegszívű. Érzékeny, kreatív, szerelmes típus. Az Oroszlán számára fontos, hogy mindent jól csináljon. Vonzó egyénisége van.

A kolerikus és a búskomorság

A kolerikus temperamentum aktív, gyakorlatias emberekre jellemző. Van erős akaratuk, született vezér alkatúak és nagyon optimisták. Tele vannak tervekkel, célokkal és ezeket általában következetesen el is érik. Ha sokra is viszik az életben, természetük szerint komoly gyengéik is vannak. A kolerikus fölényes, heves, könnyen felindul, és hajlamos keménységre, irgalmatlanságra. Senki nem tud olyan élesen szarkasztikus és keserűen csipkelődő lenni mint a kolerikus. Jól tud felügyelni dolgokra, harcolni egy ügyért és parancsokat osztogatni; jó politikus és szervező, de precíz, odafigyelést igénylő munkára nem alkalmas.

A kolerikus ritkán depressziós, mivel aktív és céltudatos, és mindig tíz különféle terve van egyszerre. Ha az egyik nem sikerül, csalódottsága rövid ideig tart, és gyorsan egy másik feladat felé fordul. A kolerikus boldog, ha el van foglalva, így kevés ideje marad a depresszióra. Leginkább az frusztrálja (bénítja, keseríti), hogy kevés a nap 24 órája, valamennyi terve véghezviteléhez.

Elutasítás és sértés – amelyek más temperamentumú embereknél gyakran kiváltják a depressziót – a kolerikust nem hozzák zavarba. Vastag a bőre, természete szerint öntudatos és független, ritkán vágyik más ember társaságára. Ahelyett hogy önmagát sajnálná, máris új ötletei vannak. A különböző temperamentumok közül érzelmileg ő a legkevésbé fejlett. Ezért kevés érzelmi ingadozáson megy át. Bár hirtelen lesz ingerült, önmagát kevéssé sajnálja, inkább másokon éli ki dühét. Mivel nem szokta megérezni, mit gondolnak róla, a mások vélekedése által okozott depresszióra nem hajlamos. Ha a kolerikusnak valaha harca van a búskomorsággal, ez csalódások sorozata után vagy nyugdíjazásakor történik. 30-40 éves korában gyakran beteges túlaktivitás fejlődik ki benne, egyik ötlete kergeti a másikat. Ezt a depresszió okaként is említettük már.

 

A vége már nem érvényes  rám legalábbis.

 

Hajajajajjj ez a Goethe tudott valamit:

Örömmel, bánattal teljesen gondolatokba merülve aggódni, kínok közt lebegni, majd égig ujjongani, majd halálra szomorkodni: csak az a lélek boldog, amely szeret.