december azaz a vásárok, és a nagy átvágások ideje
Bejártam a szegedi vásárokat, drágaszág és egy csomó kacatot árultak. Nekem ezekre nincs szükségem. A csészényi téren már szinte csak ruhák vannak meg zokni bugyi árusok. Akad még elvétve egy kettő elmaradhatatlan cukorka árus, de ezek mindig csak fagyoskodnak, és őrzik a letakart marcipánokat. Ahelyett hogy amerikai módra kóstolóval és akcióval kínálnák a népnek az édességet. Végül is ki tudja? Úgy lehet évekig eláll...
Voltam a kisteleki vásárban, ami minden hónap első vasárnapján tartatik meg, és sikerült egy rég áhított csecsebecsére szert tenni. Vettem egy szarvasagacsos, görbített nyelű bicskát. Hónapok, tán évek óta vágytam erre hogy kirándulásoknál legyen mivel rendesen vágni. Hát most megvettem. Kielégült örömmel nézegetem nap mint nap. Hiába: hozzánk férfiakhoz a tárgyak nagyon közel állnak.
Valamelyik nap sikerült egy kicsit jobbá tenni a világot. A gyógyszertárban bújt belém a kisördög, mikor mosolyogva odaálltam a pulthoz hogy kikérjem a gyógyszereimet. Az eladójány kedvesen visszamosolygott, elbúcsúzáskor ugyanígy tettem. Jó érzés volt, hogy egy kicsit kizökkenthettem a hétköznapjaiból. Aztán, mikor a vásárban sétáltam jött velem szemközt egy csinatos jány az anyukájával, hát nosza oda, görbítettem a számon egy keveset, először megijedve a földre lesett, majd újra arcomra vetette tekintetét, de már mosolyogva. Hát mit mondjak, feldobta a napomat, és valószínűleg én is az övét.
"Szeretnék kérni egy számot küldeném az ismeretlen lányoknak. Az a címe hogy az élet mindig szép"
Nem tudom, hogyan, miért, de mostanra ért el a felismerés. Boldog vagyok. Örömet okozhatok másoknak, és ez jóérzéssel tölt el engem. Sokszor jöttek a kérdések bennem hogy jól csinálom amit csinálok? Biztos? És eléggé elbizonytalanodtam ami azt illeti. Egy darabig. Miután elkezdtem ezeket a pszichós könyveket olvasgatni rájöttem, hogy töknormális ember vagyok. Figyelek másokra, és felelős vagyok értük.
Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.
Sokkal szebb úgy élni, ha másokért teszed. Segítesz, beszélgetsz, adsz valamit. Magadból, kezedből, emberséget. Én eddig megvallom elég önzően tudtem viselkedni. De mostanság rájöttem arra, hogy a jó Isten azért teremtett engem, hogy jókedvet vigyek az emberek életébe! Más értelme nincs is az életemnek, csak hogy egy kicsit kizökkentsem az embereket barátaimat megszokott kerékvágásukból. Hatalmas nyugalom vett rajtam erőt ezzel a felismeréssel, nem kell izgatnom magam amiatt hogy egyes emberek szeretnek-e nem szeretnek. Ha kedvük van rám, akkor úgyis megkedvelnek. Nincs ezen mit idegeskedni. Tehát az élet az mindig szép.
