Jól el vagyok maradva a történésekkel, és már valószínűleg nem is lesz ráé időm behozni. Úgyhogy most már ráfanyarodok a rövidítésekre. Csütörtök reggel 8-kor kiálltam a szegedi Márton Áron koli elé, és 5 perc alatt felvett az egyetemi jegyzetbolt furgonja. Ennyi. Eljutottam Pécsig, ott egy órás városjárás, újabb egy-két óra városból kijutás. Jó kis séta volt az út mellett. A szigetvári úton a körforgó után kiálltam sorban engedtem el a buszokat, vártam egy órát-félórát mire elvittek Szigetvárig. Ott autóból csak nekem megmutatták a várat, majd kitett az ipse a buszmegállóba. Itt egy félóra és egy hazafele hajtó üveges hozott el Polgárdi-ig.  Jó volt átrepülni a körös-hegyi völgyhídon :O -Júliusban alattta mentem át- és tökjó volt beszélgetni a sofőrrel is. Polgárdinál visszafele kellett mennem mert elbeszéltük az időt és egy lehajtóval lejjebb van a csatlakozás az északi Balaton partra. Itt egy stopp, majd 2-3 km-eres séta következett, gyalog tettem meg ezt a kis távolságot. Az autópálya lehajtónál a túloldalon találkoztam egy ősz hajú bácsival.

- Örülük hogy látom! Ritka manapság hogy stoppolnának az emberek. 45 éve stoppolok, most itt vagyok a lányommal.

-:O Honnan jön/hová megy?

-Veszprémből Budapestre a lányommal -hátrafele mutat és valóban egy 30 körüli egész jó nő sétál a táblával hátra-hátra fele fordulva.

Én is elmondom utazásom történetét, gyors kezelkés és mindenki igyekszik haza. Ezek után egy 10percre megáll egy opel és robogok is Balatonakali felé. Hollandiában élő magyar származású fiatalemberhez volt szerencsém, szülei 56-ban diszidáltak Magyarországról. Jót beszélgettünk. Magyarságról nyelvről, nemzetről. Sikerült könnyet csalnia a szememben azzal a mondattal hogy a gyerekei is fognak magyarul tanulni, mert tudniuk kell hogy honnan származnak, kik az őseik. Ez igen gondoltam magamban.

Kitett Akaliban, szemben a Múzeumban volt a szállásunk, ami voltaképp egy tájház szerűség lenne de kemping és kulcsos ház is egyben.

Összedobtuk a sátrakat, elrendezgettünk, asztalt, szivacsot. Letusoltam, megvacsoráltam és már mentünk is ki a szegediek elé. Kilenckor érkeztek meg, sikerült megismerkedni Fannival, és az elsős lányokkal.

Örökre emlékezetes pillanat marad számomra az, amikor szeptemberi estéken kimentünk énekelni a Balaton partjára. A víz kellemes langyos, sőt meleg az éjszakai hideghez képest. Semmi pia, csak mi. Kiültünk, a túloldalon halványan égtek a vízparti nyaralófalvak lámpái. A szél fodrozta a hullámokat, itt-ott hajók jelzőfényei villongtak. Mi csak ültünk, és énekeltünk, beszélgettünk. Sohase hallott dallamokat hoztunk magunkkal, és adtuk elő a Balatonnak, egymásnak.