köztes megjegyzés arról hogy mennyire is nem érek rá ide írni

Elnézést hogy nem fejeztem be a kerótúrát, de közbejött az ásatás Regécen, ahonnan most Szombaton jöttem haza -ma van Vasárnap- de úgy nézz ki hogy holnap Hétfőn már megint megyek ezúttal a régesrég beígért Móduvába. Kedd reggel 5 órakkor indul a bász Lábnyikra egy keleti székely-magyar csángó faluba túl a Kárpátokon, Bákótól Dél-keletre. No és az a helyzet hogy nekem Hétfő estére jó lenne Kolozsvárra érni, hogy még tudjak aludni is. Azt is felírom, hogy ki tudja?: lehet ez lesz az utolsó bejegyzésem mert stoppal megyek Budapestről Kolozsvárig egyedül. (Remélem édesanyám ezt soha nem olvassa majd el).

Ma van a születésnapom. A 22-es csapdája. Nem is akarom elhinni már huszonkét éves lettem. Szörnyű.

Regécen sok szép élményben volt részem, jó volt találkozni új emberekkel, megismerni hozzám hasonló embereket. De minderről majd, ha hazajöttem és ha lesz rá időm. Egy biztos ezeket az élményeket nem fogom tudni elfelejteni egyhamar. Drukkoljatok hogy átessek a tűzkeresztségen és épp testben-lélekben eljussak célomig.

PL

Képek Regécről