Az események felgyorsultak mostanában. Múlt hét Pénteken a szatymazi triumvirátus egy újabb remekbe szabott estét könyvelhet el. Viktor kifejezésével élve: nyársaltunk.

Péntek reggel Győzővel volt egy kis elintéznivalóm, nem kell semmi rosszra gondolni: hónapokkal ezelőtt lebeszéltük hogy valamikor segítek neki kivágni azt a nagy fenyőt ami félig kiszáradva áll a ház közelében. Eljött a nagy nap. Győzőre jellemző aprólékossággal meg volt készítve az út felfele a fára. Ácskapcsokkal fokok voltak beütve felfele, kapaszkodókkal, kötélhágcsóval és kötélkapaszkodóval biztosítva. 8 méter magaságban -egyemeletnek megfelelő- kezdtük el a fát fűrészelni. Ez Győző ötlete volt: két darabban szedjük szét a fát, hogy ne vigye el a ház tetejét. Én is beújítottam: odarögzítettem magam az egyik kötélel a fához, hogy ne essek le. Ezzel a megoldással felszabadult mindkét kezem.

Aztán, rájöttünk hogy így sose fogunk végezni: elkezdtük a talajról baltával csapkodni, fűrészelni. A XXI. században igen...

A szünetekben a fa törzsére dobáltuk a baltáinkat úgy hogy a levegőben forduljanak egyet. Jó móka volt. _:D

Estére -egész pontosan 19:20-ra- kivágtuk és lecsonkoltuk. A kivágásnál hatalmas nagy izgalom, s mikor eldőlt, eufórikus állapotba kerültünk. xD ekkor jött el az a bizonyos pont, amikor rámjött a 15perc és megállás nélkül hülyéskedtem. Jóvolt

A másnapi eredmény is kellemes volt: bedurrant a mellkasom...

Rohanás a buszra, majd az a bizonyos nyársalás nálunk. Unokaöcsémet ugrattuk amíg ott volt, aztán nagy beszélgetések, betermeltünk két palack Merlot-t, és talán ennek hatására is pörögtünk be a végére. Viktor Balázs farát lángoló pálcával ijesztgette, én meg a melegítőnek használt farmerom szebbik végét húztam a fejére mikor sötét volt. VOltak egyéb megmozdulások is amit most mellőzök.

Hajnalban arra ébredtem, hogy fáj a melkasom szabályosan lüktet, és bé is lázasodtam :(

Ennek ellenére az egyi klegjobb esti banzaii volt. Be is lett tervezve hogy a következő kinn lesz a tanyavégi pusztába.

Lacibá ma ment ki olaszba, erre kíváncsi leszek mi lesz a vége. Úgy ment el, hogy meghúzódott a dereka. :S Két hónapig lesz odakinn. Anyáék fogják még a nyáron meglátogatni. Remélem hogy összejön ez a dolog és végre újra egyenesbe kerülünk mint régen. Múlt héten elfelejtettem megjelenni Múzeológián :S Kellemetlen, mertbe kell mennem kidumálni magam.

Farkas Csabival és GYőzővel is negbeszéltem életem az idei nyár legnagyobb kalandját: kerékpárral a Dunántúli kék mentén. Kedvük-idejük van hozzá, tetszett nekik az ötlet is. Erről majd máskor írok. Jellemző hogy már mindent kitaltáltam útvonalat, szállást, kb költséget... VAlszeg Július második hetében kerül rá sor 10 nap erejéig. Ezalatt a 10 nap alatt megtennénk 700 km ert.

No de mára elég pont.