from: http://tekasztorik.blog.hu/page/2

(Nem saját sztori)

Lezúztunk Agárdra édes hármasban a szülőkkel, fater nyugtatgatott, hogy semmi gond kis Viku, majd fröccsözünk a teraszon meg kijössz velem a Rókához meccset nézni, gondoltam, csábító ajánlat így  35 felé, de még mindig jobb, mint anyámmal összeveszni 27 másodpercen belül és keresztrejtvényfejtést színlelve duzzogni.

Második nap már marhára untam magam, untam a napozást, az olvasást, a bringázást, a szomszédolást, szóval mindent és bevágtam a savanyú ubi fejet. Fater ezt nem bírta nézni és azt mondta, menjek ki vele a partra, nyílt egy faszántos kis kölcsönző, nézzük meg.
Mondtam: jó.
Betekertem magam valami 16XL-es strandlepelbe,összecuccoltam és kislattyogtunk a bíccsre. És télleg ott volt egy ilyen szörf deszka kölcsönző bolt, 2 darab béjvaccs görllel akik az eladók voltak vagy mik. Kérdeztem fatert, aki épp elveszni készült a lányok dekoltázsában, hogy minek neki bérelt szörf, mikor a sufniban van 3 darab, de azt mondta kussoljak és itt a pénztárcája, vegyek magamnak főtt kukoricát.
Visszajöttem, fater, látom, nagyban válogat a deszkák között, 2 bomba bébi meg riheg-röhög körülötte. Odaléptem, illedelmesen köszöntek és elmesélték, hogy a férjem milyen nehezen választ deszkát, na gondoltam, jó kezdés, fater büszkén kihúzta magát, hogy hát nem a felesége vagyok, hanem hogy neki ilyen nagy már a lánya, mire be is futott a várva várt reakció, hogy hát milyen fiatal és jóképű és hát ilyen nagy már a gyerek hát mi a titka, szóval lényeg a lényeg, fater nem csak a napfényben fürdött ezerrel. Végre kiválasztott valami széles deszkát meg kapott hozzá vitorlát meg mentőmellényt meg mindenféle szirszart, mondta, hogy üljek le a kis picsámra és 1 órán belül jön, addig egyek-igyak-napozzak, figyeljem, milyen jól szörfözik meg ilyenek.

Mondtam: jó. Mert nem vagyok egy neurotikus alkat. Szóval leültem békésen és néztem fatert, ahogy elcsúszik a lépcsőn és arccal ráesik a deszkára majd belegabalyodik a vitorlába és a béjváccs barbik hangosan kuncognak a bolt előtt.
Ekkor volt délelőtt 11 óra.
Fater kikapott valami jó erős szelet és mivel nem ma kezdte a sportot, hasított is ezerrel a vízen, a strandolók meg csak pilláztak, hogy ki ez a sukár csávó, nekem meg dagadt a mellem, hogy az én apukám! Szóval, telt múlt az idő, fater elsüvített, hogy ssssssssssssss aztán balra el, hogy ssssssssssssssssssssssss, aztán megint sssssssssssssssssssssssss, jobbra, balra, ide-oda. Picit kezdtem unni dél körül a műsort, így aztán elcsattogtam lángosért. Kértem rá jó sok tejfölt meg jó sok sajtot, ahogy azt ránézésre meg is tippelték volna a büfések, aztán visszacsattogtam a helyemre és leültem.
Néztem a vizet és nem láttam sehol fatert.
Néztem 5 percig, néztem 10 percig, de semmi.
Eltelt fél óra, na akkor már fosókáztam, úgyhogy szóltam az egyik barbinak, hogy hát nem látták e fatert, mondták, hogy az előbb még megvolt így képileg, kérdeztem  mikor előbb, de nem tudták.
45 perc múlva bekuláztam rendesen és mondtam a csajoknak, hogy háromnegyed órája nem látom fatert, tudom, hogy nem fulladt meg, mert rá ez nem jellemző, de hol a bánatos picsában lehet?! Hát ők sem tudták. Elkezdtük együtt nézni a partról a vizet de semmi. Na az egyik csaj felhívta a vízi hekusokat, hogy menjenek má egy kört, mert hiányzik egy szörfös. Mondták hogy jó. Végig járták a velencei tavat de semmi.Na akkor már nőtt a para, mondták, hogy szólnak a vízi akárkicsoda rendészetes faszomtudja milyen hatóságnak, jönnek azok is. Szóval délután 1re már több rendőrségi izé volt a vízben, mint sneci, fater meg sehol. Ezen a ponton vételeztem a számomra egy deci Jégert és egy szuszra le is nyomtam majd bementem a házba szólni anyámnak, mert nagy ötletnek tartottam, hogy belébaszom az ideget konyhakéssel. Csóri teljesen lefehéredett, kirohant velem a partra, ott már mindenki teljes keresési lázban égett, a vízen szirénázó motorcsónakok rohangáltak, szóval igazi CSI Miami zajlott.
Fater sehol.
Ez az őrület ment délután négyig, addigra anyám is meg én is elittuk idegből fater 2 havi alkatrész pénzét a tárcája titkos fiókjából, de annyira cseszett minket a feszkó, hogy meg sem éreztük.

Délután ötkor egyszer csak feltűnt a horizonton egy vijjogó, ezerrel száguldó rendőrségi motorcsónak, aki egy meztelen, „jupppppéj! jupppppéj!” felkiáltásokat skandáló, erősen leégett és erősen nem szomjas szörföst húzott maga után, igaz, árboc nélkül, de szemmel láthatóan frissen és egészségesen. Kiértek a partra, fater, mintha mi sem történt volna, egy szál faszban, kiugrott a köveken át a strandolók közé és odakiáltott akkor már épp ájulni készülő anyámnak, hogy „drágám, hozz már kérlek egy hosszúlépést!”-mire anyám félholtan távozott a helyszínről, közben egy szalmakalappal próbálta eltakarni az arcát, de hiába.
A béjvaccs lányok vinnyogtak, én bebugyoláltam fatert egy törülközőbe és nem éppen visszafojtott hangon próbáltam megkérdezni tőle, hogy hol a búbánatos fenében volt 6 órán keresztül.

Mint utóbb kiderült, kapott egy erős szelet, az átvitte Pákozdra, (PÁKOZDRA BAZDMEG!!!!!),na ha már ott járt, akkor betért a vendéglőbe (és most miért nem vagyunk meglepve), természetesen a tulaj a haverja, kicsit eldumálgattak az élet nagy dolgairól meg miegymás, de vissza már nem tudott jönni, mert leállt a szél,(!!!!) szóval csendben ledőlt a parton és elszuszókált, mikor rátalált az egyik vízi rendőr, aki fater gyerekkori barátjának volt a fia, mert fater mindenkit ismer, namármost a Lajos elmondása szerint akkor apámon már nem volt ruha, tehát a vendéglő és a megtalálás közti részt homály fedi, de egy valamit biztosan tudok: Meztelen, tintás pasi még sohasem hajtotta meg annyira a rendőrmotorcsónakot, mint aznap délután fater.
 

Ezután anyám 18 napig nem szólt hozzá és valahogy szörfözni sem volt kedve faternak, meg az sem esett jól neki, hogy az árbocot és a felszerelést kápéban kellett kipergetnie a szilikonos béjvaccs lányoknak, de azért a letörölhetetlen vigyor ottmaradt a képén, hogy „nesztek kis városi csicskák, így kell fasszal rendőrt hajtani a vízen!”