Jól vizsgáztunk. Ma voltam először a magyar reptéren, tisztes nevén a Liszt Ferenc Nemzetközi repülőtéren.

Hajnalban indultunk Csabival egy rózsadombi utcából, mindketten vidékiek lévén tartottunk a tömegközlekedés cudar valóságától, lelkiekben felkészültünk a legrosszabbra. Na jó, magunk közt bevallhatom pesszimistán vágtunk neki, halva a sok negatív rosszat, előítéletet.

Szóval ott álltunk a buszmegállóban, esett az eső, törölgettük álmos szemeinket, sóvárogva gondoltunk az ágyikóra ez egyszer túlélve a fél hármas kelés. Csabit anyukája fel is hívta Szabadkáról, ébresztő hétalvó!

Negyedórával előtte kint álltunk a megállóban, ki tudja, mikor jön jeligével. 3:15-re ígérte egy Flóris nevű tábla- nem tudtuk akkor még, hogy lehet neki hinni. S ekkor valahol a távolban felhördült egy öreg Ikarus…

Pontos volt! Két ellenőr posztolt a buszon, ők segítettek megtalálni a következő buszjárat indulási helyét.  Nyugatinál leszállva a örömmel konstatáltuk, hogy a taxi telefonszámozása igen egyszerű: végy bármilyen 7 jegyű számot és ezt még taj részegen is képes vagy beírni.

A második éjszakai busz szintén pontos volt. Egy nő vezetett, ami bepillantva a fülkébe szokatlan látványt nyújtott, kérdésemre, hogy ez e az a bizonyos nagy ő, meglehetősen unszimpatikus válaszokat kaptam. Csabit itt lelte először az idegbaj, mert beijedt, hogy rossz buszra szálltunk fel. Aztán mivel a hölgy nem mondta be a megállókat ő is csodájára járt a fülkének. Ez azért is hasznos volt, hogy bemondják a reptéri átszállás lehetőségét, mert voltak velünk többen egyéb nemzetek fiai-lányai, akik fura hatást keltettek ezen a hajnali tipikus magyar buszon. Velük nem gondoltak, hogy idáig eltalálnak, így külföldi utas tájékoztatás egyáltalán nem volt. De jó pont hogy Barcelonában/Madridban nem tudom pontosan, de a spanyol lány szerint pocsék a tömegközlekedés, szóval ő máris a világ legboldogabb embere volt, hogy hazajutását a magyar tömegközlekedés elősegítette.

A Fazekas utcai átszálláskor a 4:20-as csatlakozásunk szintén pontos volt. Ez már rendes alacsonypadlós kék csuklós volt. Költői túlzás nélkül állíthatom, hogy mindenki boldog volt, és felemelkedett hangulatú, hogy biztonságban elérte az utolsó legó kockát.

Utunkat a bkv.hu menetrend tervezője szervezte, az eredmény fantasztikus! A reptérre beérve tudtam meg én tudatlan, hogy az egyes terminált bezárták, ott már csak a teherforgalom működik. Ez található a Ferihegyi MÁV megállóval szemben. A személyforgalom a Ferihegy2 megnevezésű A és B terminálon zajlik. Régebben az egyik oldalon a schengeni, a másik oldalon a nem schengeni országok gépei indultak, ma már ennek nincs jelentősége. A Wizzair és társai az A oldalon, ez az épület bal oldala, a nevesebb cégek, mint a Lufthansa, pedig a B oldalon találhatóak. Mindezekről nekünk fogalmunk se volt, így teljes kétségbeesés game over all in, minden szinten, mert nem volt az A oldalon a gép indulása. Aztán szépen kiderült, csak át kellett sétálnunk a pár éve átadott Skycourt névre hallgató, utas váró szélén kialakított keskeny folyosón a túloldalra, ahol megreggelizve Csabival fájdalmas búcsút vettünk.

Nagy kedvet kaptam a légi utazáshoz én magam is, most, hogy ott jártam. Na és mennyi náció megfordul ezeken a helyeken! A Bp-en járó turisták tetemes része ezt a módját választja az utazásnak. Volt itt fekete fickó a 70-es évekből, nagy bozonthaj, egyenruha, lábait maga előtt rakosgatva valószínű, hogy homár lehetett. De volt itt lusta kövér nagydarab, aki rezzenéstelen arccal terpeszkedett 3 széknyi távolságban mellette meg 2 hegy lefoglalva. A kis kínai a kézmosás kultúrája nélkül szaladt ki a mosdóból, hát, nagy az Isten állatkertje.

Hazafele a 200E nevű buszocska vitt, ami Kőbányát tartja végső nyughelyének. Erről szintén csak pozitívan tudok nyilatkozni, alacsonypadlós, gyakran járó, egész jó állapotban lévő csuklós buszokat közlekedtet a főváros. Egy szavunk nem lehet…