Azt álmodtam hogy az Antiókhiás Zoli felesége odajött hozzám, és megpróbált lebeszélni egy könyvről, ami számomra nagyon érdekes témákat boncolgatott, ő viszont úgy vélte, hogy ez keresztényellenes, ezért ne olvassam. Mindenáron hajthatatlan volt. De bennem ott volt belül az a nagyon konok önfejűség, aminek sok hülyeségemet köszönhetem, de nemcsak azt, hanem a kiállást is az általános megismerés mellett. De rosszul érintett ez az álom, látszik, mert megmaradt felkelés után is. Pedig nem velem történt meg, hanem másoktól halottam. És ránk szólnak hogy halkabban, hogy ne énekeljünk, ha jókedvünk van, hogy nem égethetünk gyertyát a szobában, ha nem lehet kimondani Isten mindenhatóságát.

Ezek a kisebb sérülések megmaradnak bennünk, félrevonulva nyalogatjuk őket, és azon lesz a tudatalattink mégis, hogy kijátsszuk, az ellenünk fellépőket. Mert a tiltás a legnagyobb vonzerő, ami titkos és tiltott, arra vágyódunk, mert ezeket a falakat le akarjuk bontani. Ha valamit nem akar valaki elmondani, egyből érdekes lesz, és tapogatózunk...