Ha gyerekem lesz, akkor nem fogom mondani neki, hogy olvasson, nem mondom neki, hogy tanuljon zenélni. Jöjjön rá magától. Sőt, talán a legjobb lenne, elrakni ezeket a dolgokat, hogy ne szokja meg a látványukat, és ha már elért egy adott kíváncsi kort, akkor hagyni, hogy kipróbálja milyen leülni egy fotelbe egy jó könyvel,  vagy egy gitárral. Spec ez a gitár gyerekkorom óta jelen volt a család életében, mindig itt volt, és csak nézegettem, de játszani rajta sose jött meg azaz érzés. Talán ha nem látom. ha nagyobb fejjel bukkanok rá, akkor jobban értékeltem volna. Gy. haverom a könyveket amelyek náluk alszanak az üveges szekrényben nem érzi értékét. Megszokta, Balázs barátom meg, akinek nem voltak könyvei különös imádattal, sőt gyűjtőszenvedéllyel van irántuk. De olvasni nem olvassa őket, csak szépen kirakosgatja a szobájába, mint értéktárgy.

Az viszont jó hatással lehet a gyerekre, ha látja hogy a szülők milyen hobbikat űznek. Ha apuka gitároz, akkor előbb-utóbb ő is fog. Ha motorozik, akkor a motor lesz a szenvedély, vagy a kertészet, vagy a barkácsolás, kézimunka, festés bármi...