Anyuék karácsonyi ajándékának hála, most már tudok filmezni, jútúbozni, rendesen írni, mindent ami  géphez kötődik, ami bevallom, nagyon nagy könnyebbség. Mintha a fél lábamat lőtték volna el, annyira hiányzott a változatos zene hallgatása. Nem mondom megvolt a pozitív része is, sok dallam jutott fejembe, de kell ez a fajta civilizációs ártalom, új filmek, új zenék, ezekben a dolgokban kicsit jó függőnek lenne, ha fel tudunk töltődni, márpedig nagyon úgy néz ki, hogy nemcsak töltődni van lehetőség, hanem tanulni is.

Az onthespot és frei dokfilmjeit nézve rálátok a világra, és pici szívemben reményeket ültetek, hátha én is eljutok majd a Himalájába, hátha interjút készíthetek egy-egy serpával, bushmannal. Mennyi sors, helyzet, figura van más helyeken, kénszerhelyzetek, problémák. Ezek meglátásával, rájövünk, hogy ez az ország nagyon jó helyen van, és nagyon jó feltételek, kondíciók állnak rendelkezésünkre. A serpáknál ezelőtt 40 évvel, éheztek, nem volt ruhájuk, nem volt tényleg európai szemmel semmijük. A mostani nagy hercehurca eredménye, hogy van út, élelem, munka, napkollektor, ruha. Viszont hamar tönkremennek az emberek a cipekedésben, kivágják a fákat a turisták kiszolgálása közben, kopaszok a hegyoldalak, és Nepál csöndes méltósággal elbúvik a nyugati civilizáció alatt. Arról sosem szól a fáma, hogy a serpák viszik fel a turistákat, nélkülük egy expedíció sem jutott volna fel az Everestre. 

Kelebián járva nagyon átéreztem azt a menekülést, amit a fiatalok megtesznek falujukból. Az értelmiség elvándorol, ahol képességeinek megfelelő kereseti lehetőséget, lakást, párt talál. Azokban a falvakban, ahol nincs semmi olyan, ami ott marasztaná az embereket kiürül, és a cigányoké, vagy a semmivé lesz. Nem tudom hogy lehetne megállítani ezt a migrációs folyamatot. 

Ha a mezőgazdaságot felfuttatnák, talán akkor. 

Talán akkor helyben maradnánk, ha lenne munkánk, gyerekeket vállalnánk, és sokat foglalkoznánk egymással, szórakozva, nevetgélve, utazgatva.

Dejólenne!