Most múlt egy fél éve, hogy immár teljességgel nő nélkül élünk. Észreveszi ezt az emberfia, itt is ott is, valami adatik vagy éppen hiányzik. Erről gondoltam megosztok pár gondolatot, kínos őszinteséggel, és arcpirító kendőzetlenséggel.

Reggel mikor felkelek nincs kit nézni, kihez odadugni a lábamat, még akkor is ha az övé jéghideg. Ez azért jó, mert legalább nem cseszem el a fél délelőttömet. Nincs reggeli készítés, ágyba reggeli, idő és pénz takaríttatik meg.

A fürdőszobába bármikor bemehetek, nem kell hosszú perceket várni, ez megint pozitív, viszont nincs aki lenyírja a hajam. A wc papír elég három hónapig! Zsír, nem kell vele álldogálni, (32 tekercses) égőzni, eldőlni a buszon :D

Ha el kell menni valahova, akkor nem kell várni, a busz indulása előtt 5 perccel elég átöltözni. Nincs kivel közösen bámulni az ablakot...

A konyhában nincs aki lecsessze a fejemet, ha nem pakolok el azonnal magam után. Nem is mosogatnak el utánam. Nincs aki ebédet készítsen nekem, magamnak kell kísérletezgetnem, és kétszer odaégetni a rizst, mire rájövök hogy a takarék a tuti megoldás.

Ennek következtében nem eszem olyan gyakran, és kondiban vagyok. Ha együtt laksz egy nővel, akkor akarva akaratlan megindul a hasad, s lesz egy kispolgári közhely, cúnya kövér hobbit.

Gyakran ebédelsz egyedül, és nem is eszel rendesen. Hogy leves? Azt villával vagy kézzel eszik?
 Mivel keveset főzől, így nyersen eszed meg a dolgokat, megint sok időt és energiát spórolsz meg, és ami ráadásul még egészséges is! Láttál már sovány embert betegen? Ugye hogy nem?

Ha egyedül vagy, előbb utóbb adni fogsz magadra. Megtanulod levágni a hajad, borotva helyett is géppel nyírod a borostádat, rájössz a mosógép hasznos mivoltára, a teregetés se egy nagy was ist das, konvektor, és már száraz is. Munkamegosztásban gyorsabban haladnak a fenti dolgok, cserébe borotválkozni kell.

Nem szólnak meg, ha sokat kockulsz a gép előtt, bármeddig fennmaradhatsz, nincs nyafi, vagy hiszti. Így nincs is senki, aki az öledbe ülve eltakarná a monitort.

A lakásban túl sok a csönd, túl nagy a nyugalom, hiányzik a zaj, a kacaj, a nevetés, a fogócska, és a csikizés, ugrálás. Helyette van idő a hobbikra, könyvekre, zenére, gitártanulásra, kavalozásra.

Szabadok a hétvégék, minden hétvégét kihasználhatok, hogy csavarogjak, túrázzak, távoli barátokat keressek fel idegen városokban. Nincsen péntek esti filmezés, se szeretkezés. Senki sem mondja ne menj, de azt sem hogy muszáj?

A wc ülőkét nem kell mozgatni, csak ha nagy baj van, ezzel is rengeteg időt és energiát spórolsz meg, több idő jut magadra, például hülyeségeket kiposztolni a bloggodra.Önállósítod magad, sok időd marad, az igaz, mert elmarad a másikra adott figyelem, gondoskodás, idő. A kapcsolatokban a legfontosabb a másiknak adott időd, ami megfizethetetlen. A figyelmed, a meghallgatásod. Magaddal törődve önzőnek érzed magad, ha a társadra figyelsz, akkor reálisabban látod magadat. Kiderülnek a szélsőségek, és ezzel segítenek rajtad, megmutatják hol rontod meg az életedet.

Esténként nem kérdezi meg senki hol jártál, nincs számonkérés, ugyanakkor a könyvek nem válaszolnak vissza, mindenki egyetért az elhangzottakkal, tehát nincs vita sem. Bár már dolgoznak az intelligens könyvek megalkotásán, aligha jut eszükbe a tervezőknek, hogy beszédre és ölelésre is kiképezzék ezeket a tárgyakat.

Összességét tekintve szükséges pár hónapig a legény élet, mert így megtanulja értékelni azt ami nincs. De a lényeg, hogy csak nőkkel érdemes élni, mert az élet nélkülük túlzottan egyszerű lenne és kiszámítható :)