Kedd este van. Tökéletes időzítés, minden együtt van ahogy a nagy könyvben meg van írva a szakdoga írásához. Csönd, egyedüllét, nyugalom, a háttérben Rolling Stones-Erik Sumo-Nirvana szól a Petőfi rádióból. A gép csak az enyém, a ház csak az enyém. Írom a szakdogát. Ez is eljött végre, amikor nem csak a levegőbe mondom, hanem már két gyönyörű gépelt jegyzet van meg a gépen. néha még érdekel is, de jólesik egy kis kitérő Hruscsova felé, a szűzföldek, a városi legendák, levelezések más városokba rekedt lánykákkal. Igyekszek nem gondolni arra, hogy másképp is lehetne, ez így van most a legjobban, mert így nem vonja el az interneten kívül semmi más a figyelmemet. Van ennem, innom, nem tart fel senki szóval. Vajon hiányzok bárkinek is?

Néha elhiszem, hogy tényleg- szemtelen-semmirekellő fráter vagyok. Elhiszem hogy kerülnek a nők, hogy bennem van a hiba, hogy egy primitív nyers ember vagyok. Néha. Életünk értékét az határozza meg, hány ember életére voltunk hatással. Egyedül vagyok.

Egyik este beszélgettem Istennel. Így könnyen társalgunk, mikor nincs köztünk senki. Sokat elbeszélünk egymás mellett, és ellen. Jó lenne látni magamat kívülről, hogy ne kövessek el ökörhibákat. Igen megint a nőügyek, valahogy ez különösen fontos, néha elhitetem magammal hogy nincs szükségem senkire. De ez hülyeség...

Sokféle nő létezik. Tényleg elképzelhetetlenül sokféle. Ismerek párat, egyik sem egyforma, egyik sem szereti ugyanazt, de! Mindegyikkel nőként kell bánni. Tisztelettel, udvariasan, kedvesen, bókolva, kérdezve, picit pimaszkodva, és sokat nevetettve. Ez a legjobb része, mikor egy nő nevet.