a nap margójára.
Édesanyám már napok óta nyaggat, hogy vegyem már meg nekik azt a bizonyos upsz csomagot, mert unatkozni fognak a télen. Nem nagyon akarózott ez nekem, mert ezzel csak butulni fognak, tehát felesleges. De beláttam, végül is erre van szükségük, hogyha már nem megyünk ki, akkor ez a minimum, hogy megteszem ezt, bárhogy ellenzem is. Úgy számoltam le apróból a két ezer forintot, s miután elfogytak a százasok, tízeseket-húszasokat raktam ki az asztalra, de végül meglett. Utána szembesülnöm kellett azzal a váratlan ténnyel, hogy banyek, elfogyott a pénzem, nem tudok hazavonatozni, ami 30ft. kemény magyar forint lenne. innen szép nyerni azt hiszem :D
Napközbe kiültem a Dóm térre herflizni, és arra jött egy Kata, akivel megbeszéltünk egy Péntek 6 órási randit, ami már régóta húzódik, utána odajön egy digó, közli velem hogy ő mekkora zenész, tudok e neki játszani valamit. Há' hogy ne tunnék, most is játszom egy coldplay számot, nyilván nem ismeri. Gondolkodok, no a pocsolyába léptemet ismeri-e?
Elfújtam neki INGYEN, aztán kezet adott, és távozott. :D vonzom a digókat úgy tűnik.
Itt a tikbe meg egy szokatlan szövegnek voltam fültanúja:
"látod fiam? erről pofáztam: mindig várni kell, mindig-mindig. Ezért figyelj az informatika órán, hogy okosabb legyél" :D
részletek egy negyvenes egyetemista (vélhetőleg levelezős) család ideges tik-béli hétvégéiből.
szóval marad a kérdés: hogy kerülök haza?