2012 Július XY Sopron, Volt

Amikor a buszon elkezdtek radarozni az ellenőrök, egy csinos hölgy egyből lájkolta az ajtókat. Az ajtó előtt ült egy szemüveges srác, aki halkan pisszentett neki, majd így szólt: Jöjjön! Üljön le mellém! velem van! Én szintén ott ültem de mégsem ott. De ahogy hallottam, ez a hosszú, barna hullámos hajú, nagy barna szemekkel, arcán egy csinatos anyajeggyel rendelkező hajadon a Belmondo énekesének, a szegedi Czutor Zolinak a lánya volt!

Hát ez beszarás! Mivel ismertem a srácot, tőle tudom az egész sztorit, aki szintén szegedi. Hogy egyeseknek milyen kicsi a világ!?! Szóval a leány megmentődött az ellentől. s elkezdtek dumálgatni csak úgy, mintha szomszédok lennének, mintha nem is egy vadidegen város kellős közepében, az emberdzsungelben futottak volna össze, de valószínűleg az író túlspirázza a dolgot. Lökjétek oldalba.

Beszélgettek a Nyersről, Czutorékról, a Volt-ról, és a Simple Plan-ről. A kalapos gitáros srác -akinek a neve örök rejtély marad- többször kiszúrta a tömegben ezt a bizonyos hölgyikét Ő maga mesélte lelkesen szegedi cimborámnak és kereste! Hát ezért mászott le azaz őrült a színpadról annyiszor!! A biztonsági bácsik idegbajt kaphattak annyiszor leugrált az emelvényről... A leányzó totál feldobódva mesélt, alig lehetett lelőni, olyan élvezettel merült bele a saját láv sztorijába =) A srác, pedig a csajtól volt feldobódva. Ki érti ezt? Mindenkinek jólesik a közvetlenség, kedvesség. Pláne, ha szívből jön.

Itt ülök a Páneurópai piknik fenekén. Otthon kinéztem magamnak a fertőrákosi kőfejtőt, mint úticélt. A buszról leszállva itt magasodott a kisdomb. Körbekerítve, lezárt terület táblával. Kicsit elkeseredtem, hát ezért utaztam annyit? S tessék: nem látogatható, zárva. Pont olyan ez, mintha egy sátorban tartott koncerten elébed áll a biztonsági őr a megtelt táblával. Kínos...  Palacsinta illat terjedt a csárdától, jaj de megkívántam! De majd otthon. Bejáratnál zárva tábla, mérföldcsizmás kerítés. Zsír... Megkérdeztem egy helyi alkeszt, azt állította teljesen körbevan drótozva. Pedig reménykedtem, hogy a helyi erők majd tudnak valami kiskaput....

 Nem adtam fel, mert megtanultam, hogy minden embert kritikával kell kezelni. Körbesétáltam. Egy helyen bemásztak, túl lusta voltam, hát majd visszajövök...sétáltam tovább. A terület túlsó felén megtaláltam a kiskapumat: át volt szépen vágva a kerítés. Hát ez...teljesen tökéletes, megkönnyebültem mosolyogtam egy nagyot, s beléptem. Szabályosan kitaposott ösvény volt, de azért bennem volt a restség, nehogy egy biztonsági bácsiba fussak, ezért csak óvatosan, lassan és körültekintően haladtam előre. Jót mosolyogtatok volna, ha láttok mert léptem, lestem, s mint az akciófilmekben bokorról bokorra futottam előrehajolva. Néha-néha kukucskáltam egy nagyot, majd újra lépés futás. Sokadik gyermekkoromat éltem meg, akkor játszottam tán utoljára Rambósat.

Sehol senki. Így jobb is, ingyér bejönni, azt tehetek amit akarok. Mivel valóban életveszélyes a hely -felújítás miatt van zárva- meg kellett becsüljem magam, mert bejutottam, és még másznom se kellett érte! '89 augusztus 19-én volt itt a Piknik, ami tökmellékes, a lényeg a csodálatos kilátás! Pozsony felé nézve amíg a szem ellát a Fertő tó kékje nyugtatja a szemedet. Hajókkal, jókora nádassal, és hegyek alatt megbúvó falvakkal. A dombhátakon sötétzöld erdők állnak, kik vigyázzák a földet a Naptól. Éget. Ami nem is csoda, hisz már dél körül van, sehol egy könnyű árnyék. itt a kövön, ahol ülök, ez most a világ közepe: Pozsony 60 Budapest 200 Bécs 67 Sopron 8 km-re van. Finom szellő simogat miközben arra gondolok milyen jó lenne itt sátrazni a réten! Mindent leszarni, körbetekerni a Fertőt, kiröhögni az Ernőt, megmászni egy fenyőt, vagy meghallgatni egy nőt. Tapsolni a kőfejtőben -hihetetlen akusztikája van- taps után egyből visszaveri a hangot. Ez a kicsi emberiség mit végre nem tud hajtani??? Ezen gondolkozom, miközben nézegetem ezeket a vájatokat, hisz ezek hatalmasok! Sziklából kivésni ekkora darabot?? Ez alatt a rét alatt, ki van bányászva a kő. Izgi. Fecskék cikáznak odalenn, tücskök hegedülnek idefenn. Szép! Oly jó itt nagyon! Nem is akarok elmozdulni. Itt maradnék örökre, bámulni a végtelent, ahogy a horizonton eltünedeznek a felhők, ahogy az egyik oldalt meglepi a halál a másikon szalad az élet...