Gondoltam teszek egy kísérletet, s teszek olyat, amilyet eddig még nem! Megviccelem az útitársaimat, hogy külföldinek adom ki magam.

Fülkébe elsőnek estem be, sehol senki, befoglaltam a legjobb helyet, ami nem is az én fenekem alá szólt, menetirány, ablak mellett. Tisza Katát olvastam, de ez nem tűnt fel senkinek sem. Jöttek szép sorjában az emberek, először egy molett nagylány, aggódó apukájával, akik már nem fértek be a nevükre szóló fülkébe, mivel befoglalták azt. Kérdezték meddig megyek, adtam a borjúfejet, kotyogtam valamit külföldiül, leesett nekik, láttam rajtuk hogy felszabadultabban beszélgettek, a Berlin szóra hadobáltam valamit.

Következő paciens anyuka a leányával, ami ciki volt, mert anyuka profi utazó volt megnézte a jegyet, a fülkében a számokat, rámnézett, szólított adjam át a helyet, mindezt persze magyarul. Erre megint előadtam a borjúnézést, hozzá angol vargyogást, Have you problem?

Nem vették a fáradtságot a beszélgetéshez, maradtam a helyemen. Kettő pipa, szülők el, leány gyermekek beszélgettek, kíváncsian vártam a fejleményeket. Utolsó 5 percben ért be a fülkébe egy házaspár, igen morcosan, amiért elfoglalták a helyüket, a néni bevetette a házisárkány nézését, szegény nagy-kisasszony nem tudta mivel ártott, ő csak ült egy helyen, amiről kiderült hogy nem jó, beült középre, a házaspár szuszogva helyet foglalt. Gurultunk kifele.

Vácnál kiderült hogy váciak, és hogy itt is felszállhattak volna, jót derültek ezen, s ezek után indult be a diskurzus maga. Pozsony előtt adtam fel inkognitómat, már nem tudtam tovább tartani a nagy számat, annyi érdekes témáról volt szó, a nagy csendben egészen megkedveltem mindenkit, nyilván értettem mindent. és sikerült hallani mindent,

s tényleg úgy nézett ki, hogy én mindent tudok róluk, ők meg semmit. A sztorizgatások alatt már úgy is ki derült némán, hogy értem amit mondanak nem tudtam palástolni közömbösséget, hát egyszer csak megszólaltam, majd még egyszer, s éreztem azt a bizalmatlan légkört, ami körülvesz, ismeretlen voltam egy ismerős kabinban. Hülye helyzet, de innen érdekes felküzdeni magunkat!

Rólam tudódott ki a legkevesebb információ mivel mindenkiről tudtam mindent, bőséges választék volt témában, hallgatásban, kérdésben.

Utat így nagyon rég pofáztam, kérdeztem végig. Sajnáltam, hogy beértünk az állomásra, először Drezdába, majd Berlinbe, mert olyan klassz kis társaság verődött össze.

Volt kellemetlen élményem is, amikor sikerült elaludni Brünn után, akkor Prágában felszállt két olasz lány. Csak hihetetlen magas hangon hallok egy sor angol szöveget, újra és újra. Szó szerint felráztak álmunkból minket, nagy-kisasszony elfoglalta az egyik foglalt ülést. Mivel velünk utazott idáig, mivel foglalt volt az ő helye is, nem akaródzott kimenni a fülkéből. A temperamentumos tüzes olasz leány tehetetlenül csapkodott fordult mindenkihez, hogy segítsünk megérteni a helyzetet. Néni egyből anyatigris trikót öltött, pártfogása alá vette tehetetlen nagy lányunkat, aki idegesen ült egy helyben, ettől tartott egész úton, hogy valaki majd beléköt. Hát, amitől félt bekövetkezett bevonzotta vagy nem tudom, de ilyen ritka idióta helyzetet még nem láttam.

Valahogy el lett magyarázva a harcos hercegnőnek, hogy hívjon kalauzt aki majd rendet tesz. Fel-alá keresték, mire meglett a cseh kaller. Benézett, engem talált főbűnösnek, ordított hozzám, aztán mutattak a mellettem ülő lányra, hozzá már kedvesebben kiabált. S mindez hajnalok hajnalán...

Szóval a kalauz kihívta a lányt, mutatta neki a helyét, de nem akaródzott odameni mert tele volt idegenekkel a fülke. A bellák bepakoltak, beültek, Nagy-kisasszonyunk ott állt a folyossón. A helyzet megoldódott. Gondoltam én, erre, legnagyobb meglepetésemre, aki a leghangosabban rikácsolt- egyébként ez nekem nagyon bejött, talpraesett vadmacska feeling. Pont az, aki minden követ megmozgatott, hogy legyen helyük-igaza volt am. Nos, ő fogta magát, felállt és átült a másik fülkébe.

Sima ügy volt.