avagy Isten útjai kifürkészhetetlenek

Igazi fiús napokat tartottunk Győzővel. Három napon át kibeszéltünk mindent a kapcsolatokról, egymás épülésére. Mindent tudtam hogy, s mint kell tegyek, a vonatút végére már a Bibliáról, Istenről beszéltünk. Sehogy sem tudtunk egyezni, mert valamin mindég vitatkoztunk. Ebben a témában meg lehetett, mert ért hozzá az öregfiú. Én kezdő szinten meg szinte eltörpülök a tudásommal, csak a tiszta friss hitemet tudom vele szembe állítani. Szóval nem egyeztünk, és nekem nem fért a fejembe ez az egyezős dolog. Az, hogy szerinte az ördög befolyásolja a lelkiismeretünket. És az, hogy a kereszténységet látja az egyetlennek. Velem ellentétben, mert én egységesen próbálom felfogni a dolgot. Mindegyik vallás ugyanarról az Istenről szól. Az alaptételek szintén megegyeznek. A Biblia a legfőbb forrás, de emellett más könyveket is lehet forgatni. 

Végül nem egyeztünk ki, és mindenki megtartotta a maga-maga ismeretét. Szóval hazajöttem, és végig ez járt a fejembe, Lábjegyzet: Győzővel sose volt még olyan, hogy nem egyeztünk, kivéve a vallást, ami lehet így is marad. 

Csak egy ember volt, akivel ezt a dolgot úgy meg tudtam volna beszélni, hogy segít megérteni mi miért hogyan. Egyszóval, aki elég tájékozott, és elég közel áll hozzám, hogy fel merjem neki tenni a kérdéseimet. Bizonyosságot kívántam, méghozzá gyorsan.

Másrészt éreztem, hogy valami miatt nekem találkoznom kell a volt barátnőmmel. Elmentem a fodrász üzlet elé 4 óra tizenvalahánykor, és néztem, hátha itt van. Nem volt. Itt valami tévedés lesz, visszajövök 6-kor. 

Itthon megbeszéltem vele, hogy vasárnap jöhet a cuccaiért. Mikor végeztem csak annyit tudtam, hogy nekem mennem kell. Kerékpárra kell szállnom de rögvest, és menni. Az összes bringa romokban volt, a Dorkáé volt ami használható állapotú. Az odafele úton nehéz volt tekerni, majd egyre jobban nehezült, míg végül beszorult a kerék az iskola utcájánál. Ekkor lett 6 óra. Akkor esett le, hogy vége. Este 6-kor nincsenek fodrászok nyitva tartva főleg nem pénteken. Felfénylettek a lámpák, elkeseredetten toltam a bringát a vasútállomás felé. Sehogy se tudtam megcsinálni, gondoltam lezárom a vasútnál. Ahogy megyek, a távolban elém sétál két női alak. Az egyik mintha Zsófi lenne. Közelébb érek, a másik mintha...elállt a lélegzetem. Ilyen nincs! Nem akartam hinni a szememnek. Ez hihetetlen! Dorka volt. Mosolyogtunk egymásra, és kérdeztem sétálhatnánk-e egy keveset. Mondták koncertre tartanak, de láttam rajta, hogy érdeklődik, és szívesen maradna velem, beszélgetni. Velem maradt. Lezártam a bringát, és olyan jót beszélgettünk a hitünkről, a történtekről, hogy láttam rajta, s magamon hogy töltődünk, mosolygunk, és mindezt boldogan, vidáman. 

Elmondtam neki, hogy mennyire kellett ez a tapasztalat, hogy mennyi mindent láttam, hallottam, tapasztaltam ezalatt az egypár nap alatt. Sokat segített Győző  barátom, akivel kilelkiztük, kielemeztük a kapcsolatainkat pontról pontra. Annyi jó tanáccsal látott el, erősített meg, hogy néhányat nem is tartottam meg. A lelkemre bíztam magam, hogy segítsen, Istenre, és tessék ez lett belőle. 

Most gondolok bele, hogy amikor 2009 december 31-én felszálltam a buszra, ugyanott találkoztam Dorkával, és a focipályánál, ahol 2010 januárjában randiztunk, ugyanott ismét kifeküdtünk a fűbe. Döbbenetes. Pedig nem gondoltam bele egyikbe se. Jött. 

És most annyira feltöltődtem, és boldog vagyok. Egyfolytában mosolygok magamban, és vidáman locsogok mindenkinek a szakításunkról, arról, hogy szabad lettem, arról hogy dolgokat akarok megvalósítani, arról hogy Dorka magamra hagyott, magamra találtam egy kicsit. Rájöttem hogy keményen dolgoznom kell a nyelvvizsgáért, a diplomáért, a Waldorf tanárságért. 

Nem tudom mi lesz. Nem tudom Dorka visszajön-e majd, de azt tudom, hogy mindenre igent kell mondjak mint régen. Nem könnyű, de meg kell tennem. Dorkának nem tudtam megtenni, hogy elmenjek vele Szentesre, Orosházára. Hibáztam. És hogy tudom ezeket a hibákat, hogy mit rontottam el, most már tudom hogy kell jól csinálni. Hogyan ne rontsam el a következő párkapcsolatomat, hogyan tartsam fenn a vonzalmi szintjét, hogyan becsüljem meg, hogyan mutassam ki a másiknak azt, hogy szeretem. 

Mindezeket az Istennek, Dorkának, Győzőnek köszönhetem, de tényleg mindenekelőtt Istennek, mert ő adta utamba ezt a két embert, és mindez így történt. 

Csodálatos!

Én tudok segíteni. és én akarok is segíteni neked.